Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXII. kötet (Budapest, 1930)

2 Magánjogi Döntvénytár. Nem alapos a felperesnek arra alapított támadása, hogy a fellebbezési bíróság a rosszhiszeműséggel egyenlő kihatású gondatlanság fennforgását nem állapította meg már egymagában abból, hogy az eljárt másodrendű alperes a szerzó'déskötés eló'tt csupán a telekkönyvet szemlélte meg, a telekkönyvi iratokat azonban, amelyeknél az elővásárlási jog kikötését tartalmazó osztályegyezség be van csatolva, nem tekintette meg. Mert helyesen fejtette ki a fellebbezési bíróság, hogy a telekkönyvi iratok megtekintése a gondosság okából csak ott szükséges, ahol a telekkönyv tartalma aggályra ad alapot, a megállapított tényállás szerint azonban ilyen körülmény ezúttal fenn nem forog. Nem alapos az a támadás sem, hogy az addig felvett bizonyítékok alapján az alperesek rosszhiszemű eljárását már meg lehetett volna állapítani. A fellebbezési bíróságnak az eddig mérlegelt bizonyítékokon alapuló ténymegállapításai alapján ugyanis a rosszhiszeműség fennforgására következtetni nem lehet. Mégis' helyt kellett adni a felülvizsgálati kérelemnek. Mert harmadik egyének a telekkönyvből ki nem tűnő, egyébként érvényesen fennálló jogáról való tudomása hiányának, vagyis a jóhiszeműségnek nemcsak a szerződés kötése előtt és kötésekor, hanem a nyilvánkönyvi jog megszerzését illető telekkönyvi beadvány benyújtásakor, vagyis a rangsor szerzésekor is fenn kell forognia. Következéskép ha a másod- és harmadrendű alperes a tulajdonjog bekebelezési kérvény beadásakor a felperes szóbanlevő elővásárlási jogáról tudtak, úgy fennáll a telekkönyvi jogszerzésével szemben a rosszhiszeműségük. Felperes a 34. sorszámú előkészítő iratában előadta, hogy P. Elemér tanú vallomásával bizonyítani tudja, hogy az osztályegyezséget a másodrendű alperesnek a telekkönyvi jogszerzés előtt megmutatta, annak tartalmát vele ismertette és hangsúlyozta, hogy az elsőrendű alperes a felperes hozzájárulása nélkül a/4 illetőségét nem adhatja el. Bár ez a tanú az iratok szerint a vallomástételt egyszer már megtagadta, de minthogy a felperes újból hivatkozott reá, s ezzel perdöntő tényre ajánlott bizonyítást, a fellebbezési bíróság pedig nemis terjeszkedett ki ítéleti indokolásába^ hogy P. Elemér újbóli kihallgatását miért mellőzte, ezzel eljárási jogszabályt (Pp. 270. §.) sértett és ezért a felperes vonatkozó felülvizsgálati panasza alapos. A kifejtettek alapján az ügy az eljárási szabály megsértésével megállapított tényállás alapján végeldöntésre nem alkalmas, miért is a fellebbezési bíróság ítéletét a Pp. 543. §-a értelmében fel kellett oldani. A fejleményekhez képest lesznek a vonatkozó összes perbeli bizonyítékok azután újból mérlegelendők. Bár az elővásárlási jog gyakorlása kérdésének csak akkor van jelend sége, ha megállapítható volna a másod- és harmadrendű alperesek rosszhiszeműsége, az eshetőség okából elbírálandó volt felperesnek az elővételi jog gyakorlására vonatkozó felülvizsgálati panasza is.