Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXII. kötet (Budapest, 1930)

Magánjogi Döntvénytár. 3 Alapos az a támadás, hogy az elővételi jog kellő időben és módon történt gyakorlásának kérdésében a fellebbezési bíróság tévesen döntött. Mert a meg nem támadott irányadó tényállás szerint az osztályegyezségben ki volt kötve, hogy felperesnek az elsőrendű alperes közlése után («kellő megkínálás után») nyolc nap alatt kell az elővételi jogot gyakorolni s így reá nem az — egyébként helyesen hivatkozott — általános jogszabály az irányadó, hanem az osztályegyezség határozmánya. Irányadó tehát a «kellő megkínálás» időpontja és nem döntő, hogy a felperes az ügyletről egyéb módon mikor szerzett tudomást. Minthogy pedig a nem vitás tényállás szerint felperes az értesítéstől számított nyolc napon belül a vétel iránt nyilatkozott, az elővásárlási jogát kellő időben gyakorolta. Nem helyes felperesnek az az álláspontja, hogy a másod- és harmadrendű alperesnek, mint harmadik személyeknek nincs beleszólásuk abba, hogy az elővételi jog kellően gyakoroltatik-e? mert ebben a kérdésben a másod- és harmadrendű alperes, akiknek szerzését az elővásárlási jog alapján a felperes megtámadta, a kérdésben jogilag kétségtelenül érdekelt. Téves a fellebbezési bíróságnak az a döntése is, hogy a felperes elővételi joga megszűnt, mert a felperes a kikötött időben nem fizetett. A megállapított tényállás szerint ugyanis a kitűzött fizetési határidőkben a kérdéses 2/i ingatlanjutalék tulajdonjoga már nem volt az elsőrendű alperes nevén, mert az az elsőrendű alperes korábbi adásvételi szerződése alapján a telekkönyvben a másod- és harmadrendű alperesekre íratott át. Minthogy pedig az eladó a viszonteljesítés kötelezettségéből folyóan az ingatlan tulajdonával kapcsolatos fizetést csak úgy követelheti, ha a telekkönyvi szolgáltatást a fizetéskor teljesíteni tudja, ennek hiányában felperesnek jogában állott külön kikötés nélkül is a fizetést a telekkönyvi szolgáltatásra alkalmas okirat ellenében ajánlani s az ekként történt eljárása nem ad jogot az eladónak a szerződéstől való elállásra. Következőleg ezt az eljárást harmadik személy sem kifogásolhatja. Nem változtat ezen az állásponton az sem, hogy a felperes a kötelezettség vállalásakor a telekkönyvi állapotról tudott, mert ez nem menti fel az eladót az alól a kötelezettsége alól, hogy a telekkönyvi állapotot akkép rendezze, hogy a vevő tulajdonjogának bekebelezése akadályba ne ütközzék. A bírói letétbehelyezés csak joga az adósnak, a törvény erre őt nem kötelezi. Ezért téves a fellebbezési bíróság az az álláspontja, hogy a letétbehelyezés elmulasztásából az elővételi jog nem kellő gyakorlása következik. Mindezek folytán az elővételi jog nem kellő időben és nem kellő módon való gyakorlása a kereset elutasításának indoka nem lehet. Ellenben nem vezetett sikerre a másod- és harmadrendű alpereseknek arra alapított támadása, hogy az általuk hivatkozott -F/4., F/5, és alatti nyugtákban a felperes a fizetéseket az időközben elhalt elsőrendű alperes örökösei nevében és részére átvette és így a támadás szerint az elsőrendű alperes megtámadott ügyletét a magáévá tette. Az átvétel ugyanis nem a saját, hanem az örökösök nevében és így jogfenntartással történt, minélfogva ezekkel a pénzfelvételekkel az elővásárlási jogát feladottnak s a másod- és harmadrendű alperes adásvételi ügyletéhez a felperest hozzájárultnak tekinteni nem lehet. = Ad I. A döntés megfelel a MTKj. 1433. (1416.) §. szabályának és mai jogunknak ily irányban továbbfejlesztését jelenti. L. Szladits : Jogt. Közi. 1928. 4. sz. — Ad II. Joggal emeli ki a Kúria, hogy a telekkönyvi jog tartalmára maga a bejegyzés irányadó, hacsak maga a bejegyzés nem utal az alapul fekvő okiratra (MTKj. 926. §.) és hogy kutatási kötelezettség a telekkönyvi iratok tekintetében csak akkor áll fenn, ha maga a bejegyzés tartalma aggályt 1*