Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

Magánjogi Döntvénytár. 69 juttattak, azzal a kikötéssel, hogy ennek fejében az alperes a felpereseknek éltük fogytáig 5 százalékos kamatot tartozik fizetni, mert az adományösszeg a felperesek vagyonának jelentékeny részét teszi és annak jövedelmét a felperesek életükben nem nélkülözhetik. Az alperes az adományösszeget székháza felépítéséhez használta fel; a felpereseknek lakásukon kívül egyéb jövedelmet hajtó vagyonuk nincs és csak az elsőrendű felperes keresményéből és az alperestől járó kamatokból élnek, előrehaladott korúak, a másodrendű felperes munkaképtelen. A megajándékozott arra az esetre, ha az ajándékozó szükségbe jut, az ajándék erejéig tartásra köteles ugyan, mégis a járadék összegének meghatározásánál a kir. Kúria figyelemmel volt arra, hogy az alperes hazafias és kulturális célokért és nem jövedelemszerzés érdekében alakult társaskör s ezért az alperes teljesítőképességét is tekintetbe véve, az évi járadék összegét 720 pengőben állapította meg. =s V. ö. Mj. Tvkv. Tvjav. 1460. §. 48. Az eljegyzéstől alapos ok nélkül visszalépő jegyes felelős a másik jegyesnek azért a kárért, amit ennek a házasság ígéretével kapcsolatosan azáltal okozott, hogy őt hivatali állásáról való lemondásra bírta ra. mg ^ p m 4667/1927< 8z ) A kir. Kúria: A felperes felülvizsgálati kérelme folytán pedig a fellebbezési bíróság ítéletét megváltoztatja akként, hogy az alperes 8230 pengőt köteles három egyenlő részletben: 1928. évi március 4-én, április 15-én és június 1-én — a fizetési kedvezmény jogvesztésének terhe alatt a felperes javára bírói letétbe helyezni, amelyből a felperes jogosítva van 1927. évi január hó 1-től kezdődően 1934. évi december 31-ig havi 85 P 73 f összeget minden hó 1-én felvenni mindaddig, míg 85-73 I' fizetést biztosító álláshoz jut; kisebb havi tizei és esetén a különbözet illeti felperest. Indokok: ... I. A nem vitás tényállás szerint az alperes három kiskorú gyermekkel özvegységre jutván, házasságkötés céljából ismeretséget keresett és 1924. év szeptember havában, ilyen előzmények után, ismerkedett meg a felperessel, aki akkor a m. kir. külügyminisztériumban irodasegédtiszt volt és ez ismeretség után az alperes a felperes szülei házához rendszeresen eljárogatván, 1924. évi október hó 27-én felperest feleségül megkérte, amely alkalommal jegyesi jogviszony keletkezett. E jegyesi viszony folytán alperes, aki nagyüzemű konyhakertész, föld- és háztulajdonos, határozottan azt a kívánságát juttatta kifejezésre, hogy a felperes a már fennebb jelzett hivatali állását hagyja ott, mert neki oly vagyoni helyzete van, hogy a hivatalba járásra nem lesz szüksége ; sőt az alperes — a perbeli tényelőadásához kapcsoltan — maga azt adta elő, hogy : «egy kertész feleségének igen sok tennivalója van, gyakran fel kell kelnie a hajnali órákban, a vásárcsarnokban felügyelni; stb., stb., különösen arra való tekintettel, hogy három kis gyermeke van».