Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

7(1 Maijánjogi Döntvénytár. Nem vitás, hogy az alperes az eljegyzés utáu is a felperes családjánál rendszeres látogató volt s az elmaradást mindig elfogadható okkal mentette ki és az 1924. évi november hó 27-én tett utolsó látogatása alkalmával is azt jelentette, hogy egy hét múlva fog újból jönni, de már az előző látogatások rendén az alperes azt juttatta kifejezésre, hogy az esküvőt még karácsony előtt kívánja megtartani s a felperesnek egymillió koronát ajándékozott, hogy a fogait még az esküvő előtt hozassa rendbe. E most jelzett egy héten belül történt, hogy a felperes az alperes kívánságának megfelelően az állásáról való lemondás iránti kérvényét megszerkesztette, az illetékes minisztériumhoz benyújtotta, ahol az 1924. évi december hó 2-án iktattatott és december 3-án már elintéztetett, úgyhogy december 6-án az írásbeli értesítés is kézbesíttetett felperesnek. Ezzel szemben az alperes az 1924. évi november hó első napjain megismert W. Margittal a kihirdetés alól való felmentés (dispensatio) mellett 1924. évi december hó 3-án házasságot kötött, anélkül, hogy a felperessel a jegyességet a házasságkötésig felbontotta volna, — vagy hogy bármiféle módon a felperesnek tudomására juttatta volna, hogy mással kíván házasságot kötni — úgyhogy a felperes az alperes házasságkötéséről 1924. évi december hó 3. után másoktól szerzett értesülést. A felperes keresete az alperesnek az eljegyzéssel kapcsolatos amaz eljárásából származott kár megtérítésére irányul, hogy a felperes — az alperes kívánságára az állásáról lemondott és e lemondás előtt elmulasztotta a felperest arról értesíteni, hogy a felperessel az eljegyzést felbontja és mással jegyezte el magát. A felperes előtt ismert fenti tényállás szerint semmi adat sem volt arra, hogy a felperesnek oka lehetett volna az alperes foglalkozásából származó megélhetés tekintetében, vagy a hivatali alkalmazásával össze nem egyeztethető háziasszonyi elfoglaltatása tekintetében kételkednie, úgy hogy a házasságkötés közeli időre tervbe vett napjára való tekintettel a felperest a kérvény korai benyújtása tekintetében semmiféle gondatlanság sem terheli. Ennélfogva a fellebbezési bíróság az alperes kártérítési kötelességét helyesen állapította meg, mert a H. T. 3. §-a nem zárja ki azt, hogy az eljegyzéstől alapos ok nélkül visszalépő jegyes a másik jegyesnek azért a kárért, amit ennek a házasság ígéretével kapcsolatos egyéb cselekményeivel, vagy mulasztásaival szándékosan okozott, az általános magánjogi szabályok szerint felelősségre vonható ne legyen, már pedig az alperesnek szándékos cselekedete volt a felperes hivatali állásáról való lemondatása és kétségtelen mulasztása volt, hogy W. Margittal tervbeveit házasságáról felperest kellő módon nem értesítette. II. A íellebezési bíróság a kártalanítás összegszerűsége szempontjából indult ki, a hogy felperes az állását, nyugdíjigényét és a szerzett előléptetési lehetőséget veszítette el. A fellebbezési bíróság a nyugdíjigény figyelembevételével téves jogi álláspontra helyezkedett, mivel a felperesnek csak 8 év és 10 hóra terjedő szolgálati ideje volt s ennélfogva az 1912. évi LXV. t.-c. s illetve az 5100/1925 . M. N. sz. rend. (48. §.) világos rendelkezése értelmében őt a lemondáskor nem nyugdíj, hanem javadalmazásának két évi összegének egyenlő " végkielégítés)) illette.