Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

52 Magánjogi Döntvénytár. 7.000,000 K-t illetően valorizálásról szó nem lehet, mert az alperes 1924. évi május hó 19. napján tényleg 7.500,0'K) K-t vett kölcsön, amely napon a korona értéke a svájci frankhoz viszonyítva 0*0066 V4 svájci franknak felelt meg s az összeszámoláskor a korona értékében lényeges változás nem volt, az alperes panasza nem vezetett sikerre azért, mert a szóbanforgó kölcsön az 1923 : XXXIX. t.-c. életbelépése után létesült, e törvénycikk 2. §-ának utolsó bekezdése szerint pedig olyan kölcsönügyletből származó követelésre, amely a törvény életbelépése után köttetett, a 2. §. második bekezdése nem nyer alkalmazást, vagyis ilyen esetben a kölcsönügyletből származó követelés után késedelem esetében nem mérsékelt összegű, hanem az első bekezdése szerint magasabb összegű kártérítés jár». Hasonló álláspontot foglalt el a kir. Kúria az 1927. évi október hó 4-én P. VII. 8868/1920/24. szám alatt kelt ítéletében, amelyben kimondotta, hogy az a körülmény, amely szerint a kölcsön felvételekor 1924. évi augusztus 12-én a magyar korona értéke már állandósult, az 1923 : XXXIX. t.-c. alkalmazhatóságát a magasabb kárkamatok tekintetében nem zárja ki, továbbá az 1927. évi május hó 18-án P. IV. 7838/1926/23. szám alatt hozott ítéletében, amely a törvényes pénz értékcsökkenésének megszűnte után keletkezett vételár követelés után a magasabb kártérítést megítélhetőnek mondta ki, azzal az indokolással, mert a törvény — t. i. az 1923 : XXXIX. t.-c. 3. §-a csak a követelés valorizációja esetén korlátozza a követelhető kártérítést a 2. §. második bekezdésében megjelölt mérsékelt kárkamatra — és mert az 1923 : XXXIX. t.-c. hatályát meghosszabbító 1925 : XXXVII. t.-cikknek az indokolása, amely szerint a gazdasági helyzet, különösen a hitelszerzés nehézségei és abból folyóan a hitelezőre a pénztartozás késedelmes teljesítéséből származó az a hátrány, amelyért a késedelmi kamat kellő kárpótlást nem nyújt, voltak azok az okok, amelyek még nem engedték meg a régi kamatlételekre való visszatérést — szintén megerősíti azt, hogy a törvénye> pénz értékcsökkenésének megszűnte után keletkezett követelés tekintetében sincs kizárva a fizetési késedeleni vétkessége esetén a magasabb kárkamat alkalmazhatósága. Ezzel szemben a kir. Kúria az 1928. január 19-én P. IV. 4385 1927/15. sz. alatt kelt ítéletében a felek közt fennállott üzleti összeköttetés során az alperes által jogcím nélkül visszatartott vételár fejében támasztott követelés utána fellebbezési bíróság által megítélt mérsékelt kártérítés felemelése céljából a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelmet a következő indokolással utasította el: f Az 1923 : XXXIX. t.-c. 3. §:a értelmében oly esetben, midőn a tőkének valorizáltan megítélésére szól a marasztalás, amivel egyértelmű az az eset, midőn azért nincs szó valorizálásról, mert a követelés keletkezésétől fogva már nem állott be . további koronaromlás és így a névérték egyúttal a teljes értéket is képviseli, legfeljebb az id. t.-c. 2. §. második bekezdésén alapuló mérsékelt kárkamat megítélésének van helye». Ezek szerint a kir. Kúria ellentétes elvi alapon nyugvó határozatot hozott abban a kérdésben, hogy lehet-e az 1923 : XXXIX. t.-c. 2. §-ának első bekezdésében meghatározott magasabb kártérítési összeget megállapítani az olyan pénztartozás után, amelynek keletkezése óta a korona értéke lényegesen már nem csökkent ? A kir. Kúria elnöke az említett vitás elvi kérdés egyöntetű eldöntésének biztosítását a Ppé. 70. §-ának második bekezdése alapján szükségesnek találván, azt a jogegységi tanács elé utalta. II. Az 1923 : XXXIX. t.-c. a magánjogi címen alapuló pénztartozások késedelmes teljesítése esetében késedelmi kamat helyett kártérítés fizetésére kötelezte az adóst és indokolta ezt azzal, hogy a gazdasági viszonyok bizonytalansága következtében a hite-