Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

Magánjogi Döntvénytár. ol a végrendelet felolvasása, annak a végrendelkező által történt helybenhagyása és aláírása alkalmával jelen vannak, mert a kir. Kúria 80. sz. teljes-ülési döntvénye szerint ezek a cselekmények foglalják magukban a végrendelkezés ügymenetét. A fellebbezési bíróság nem sértett ennek folytán jogszabályt, amikor annak a közömbös körülménynek, hogy az elsőbíróság által kihallgatott végrendeleti tanuk abban a kérdésben, hogy ők már a végrendelet írásba foglalásánál is jelen voltak-e, egymástól eltérő vallomást tettek, döntő súlyt nem tulajdonított és ebből folyóan nincsen jelentősége annak a panasznak sem, hogy a jelen esetben egy előre elkészített végrendeletről volt szó, s hogy a tanuk akkor vették a záradékba fel azt, hogy végrendelkező az okiratot kézjegyével látta el, amikor meggyőződtek arról, hogy keze reszketése miatt a szöveget sajátkezűleg aláírni nem tudja s hogy ennek folytán a végrendelet szövege és záradéka között a névaláírás tekintetében ellentét van. == Ugyanígy Mjogi Dtár XII. 98., XI. 87. A névaláíró nevének a végrendeletből ki kell tűnnie. Mjogi Dtár XIV. 65. sz. 39. A kir. kúria jogegységi tanácsának 33. számú polgári döntvénye.* Lehet-e az 1923: XXXIX. t.-e. 2. §-ának első bekezdésében meghatározott magasabb kártérítési összeget megállapítani az olyan pénztartozás után, amelynek keletkezése óta a pénz értéke számbavehető módon már nem esőkként ? (Vonatkozással a kir. Kúriának egyfelől P. V. 5746/1926/-2!. és P. VII. 8868/1926/24. sz. alatt s másfelől I'. IV. 43S5/1927. sz. alatt hozott ítéleteire.) Határozat: Az 1923 : XXXIX. L-e. 2. §-ának első bek. szerint járó magasabb kártérítést olyan pénztartozás után is meg lehet állapítani, amelynek keletkezése óta a pénz értéke számbavehető módon már nem csökkent. Indokok: I. A kir. Kúriának az 1927. évi szeptember hó \. napján P. V. 5716/1926/2!. sz. alatt kelt ítéletével elbírált perben a követelés az 1924. évi május és július havában felvett kölcsönösszegeknek és ezek szerződéses kamatának 1924. évi október hó 19-én történt elszámolásából keletkezett. Ebben a perben a kir. Kúria a késedelmi kamatot helyettesítő kártérítés mértékének a leszállítására irányuló felülvizsgálati panaszt a következő indokolással utasította el: «Eltekintve attól, hogy az 1924. évi május hó 19. napján kölcsön adott * A 28. sz. jogegységi döntvényt 1. Mjogi Dtár XIX. 65., a 2!). számút Perjogi Dtár XII. 52.. a 30—31. számúak, melyek államvasfifi alkalmazottak illetménykövetelésenek polgári perútra tartozásáról szólnak, döntvénytárunkban nem jelentek meg ; a 32. sz. jogegységi döntvényt, 1. Hiteljogi Dtár XX. 100. sz. 4*