Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

Magánjogi Döntvénytár. ruházó (elidegenítő) jogügyletnek okiratba foglalása szükséqes. „ (Kúria 1928. jan. 12. P. V. 6373/1927. sz.) Indokok: Alperes azt panaszolja, hogy a fellebbezési bíróság nyilván helytelen ténybeli következtetéssel jutott arra az eredményre, hogy felperes nem mondotta az alperesnek azt, hogy: ((nesze fiam a 21 hold örökséged, használd azt halálomig is, mint a sajátodat», holott ezt K. N. István tanú vallomása alapján — helyes ténybeli következtetéssel — meg lehetett volna állapítani, és ennek megállapítása esetében fönnforgónak kellene tekinteni a szóbanforgó 21 hold földnek a felperes apa által fiára az alperesre örökségi igényei rendezése céljából történt átruházását és az átruházás következményeképpen felperest a szóbanforgó 21 hold földből 15 hold földnek birtokára irányuló kereseti kérelmével (a fellebbezési bíróság marasztaló ítéletét megváltoztatva) el kellett utasítani. Ez a panasz nem vezethetett sikerre, mert — még ha azt az állítólagos nyilatkozatot megtörténtnek kellene is tekinteni — akkor is megfelelne az anyagi jognak a fellebbezési bíróságnak alperest a birtokbaadásban marasztaló ítéleti rendelkezése, mert téves az alperesnek a felülvizsgálati kérelmében és a fellebbezési bíróságnak az ítélete indokolásában elfoglalt az az álláspontja, mintha ingatlannak családi viszonyból eredő vagy örökségi igénvek rendezése fejében történő átruházásához, illetőleg elidegenítéséhez («sajátul átadásához)), addig nem tulajdonos vagy nem tulajdonostárs részére, nem pedig csupán osztatlan közösségben levő tulajdonostársak eszményi hányadrészei helyett természetben kijelölt ingatlanok vagy kihasított ingatlanrészek kizárólagos tulajdonbabocsátásához) az átruházó (elidegenítő) jogügyletnek okiratba foglalása nem volna szükséges. Téves nevezetesen ez az álláspont azért, mert a 4420/1918. M. E. sz. rendelet 1. §-ának első bekezdésében foglalt, egész általánosságban hangzó szabály az ingatlant elidegenítő jogügyletek között semmi irányban semmiféle különböztetést nem tesz és e §. 3. bekezdésében foglalt kivételek is, mégpedig még azok is csak e rendelet életbelépte előtt létrejött jogügyletek tekintetében — egészen más alapokon, nem pedig azon az alapon engedtettek, hogy az ingatlan átruházása, azaz elidegenítése családi viszonyból eredő vagy öröklési igény rendezése céljából eszközöltetik; az alperes által az állítólagos átruházásra vonatkozóan becsatolt 3 •/. alatti okirat pedig a 4420/1918. M. E. sz. rendelet kellékeinek nem felel megr mert arra az állítólagos átruházónak a nevét nem az állítólagos átruházó felperes, hanem — magának az alperesnek az állítása