Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)
Magánjogi Döntvénytár. 2. bek. és 3. §-a 4. bek. alapján az alperes kölcsönös hűtlen elhagyásra alapított kérelme folytán a kir. törvényszék a vétkesség kimondása nélkül a peres felek házasságát 1920 február 20-án jogerősen felbontotta. Az 5166/1949. M. E. számú rendelet 3. í;-a utolsó bekezdése értelmében ily esetben a házasság megszűnésével kapcsolatos jogkövetkezmények tekintetében a 4038/1919. M. E. számú rendelet 4. §-ának rendelkezései megfeleló'leg lévén alkalmazandók, a felperes által az ő gondviselése alatt álló közös gyermek tartása iránt indított keresettel szemben az alperes által viszonkeresetileg a felperes vétkességének megállapítása s a közös kiskorú gyermeknek tartás céljából nála leendő elhelyezése iránt támasztott követelés kétségen kívül ily jogkövetkezményként jelentkezik. Téves ugyan a fellebezési bíróságnak az a jogi álláspontja, mintha a 4038/1919. M. E. számú rendelet 4. §-a alapján a vétkesség elbírálása kérdésében az életközösség megszakítása utáni cselekmények már figyelembe vehetők nem lennének, mert a H. T.-nek a vétkességre vonatkozó rendelkezései ez esetre is megfeleló'leg alkalmazandók lévén, a házasság felbontásában való vétkesség tekintetében a tanácsköztársaság szerve előtt közös megegyezéssel történt felbontásig önállóan érvényesíthető bontó ok alapjául szolgáló vétkes cselekedetek is a dolog természeténél fogva a vétkesség mint a rendelet 4. §-ában foglalt jogkövetkezmény elbírálásánál figyelembe veendők s az 5166/1919. M. E. számú rendelet 3. §-a utolsó bekezdése értelmében figyelmen kívül nem hagyhatók. A tárgyalás és bizonyítás egész tartalmának s ezek között a tanuk vallomásának a Pp. 270. §-ában meghatározott szabad mérlegelésével s az ebből folyó indokolási kötelesség betartásával az okszerűséggel nem ellentétesen megállapított lényállás szerint az alperes a család eltartásáról s a háztartás ellátására szükséges életszükségleli cikkek beszerzéséről az akkori idők lehetőségének határai között megfelelőleg gondoskodott, amiből pedig helyes következtetéssel állapította azt meg a fellebbezési bíróság, hogy a felperesnek az életközösség megszakítására s férje elhagyására jogos oka nem volt. A tanácsköztársaság szerve előtt közös megegyezéssel történt felbontás, mint mindkét fél részéről a házasság erkölcsi tartalma és jellegével ellentétes magatartás mellett is a házassági életközösség jogos ok nélküli megszakítása és a jogosulatlan távollét folytán a házastársi kötelesség szándékos és súlyos megsértése az anyagi jogszabály helyes alkalmazásával rovatott a felperes terhére s az alperes vétkessége megállapításának mellő-