Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

Magánjogi Döntvénytár levágásáig terjedő időre eső része is a közszerzeményi vagyont gyarapítja. (Kúria 1927. okt. 3. P. I. 2031/4926. sz.) A kir. Kúria: A fellebbezési bíróság ítéletét az elsőrendű leiperes özvegyi jogára vonatkozó rés/ében annyiban megváltoztatja, hogy özv. V. Jánosné szül. K. Rozália elsőrendű felperes ö/.veg>i jogát a rábatamási 1109. szánni telekkönyvi betétben foglalt 496, és 497. számú ingatlanoknak és azokon álló épületeknek* fele részere megállapi ja s az elsőrendű felperest özvegji joga alapján a belsőségnek alperessel egyenlő aranyban való közös haszonélvezetére feljogosítja, azzal •i korlátozással, hogy a házban lévő két szoba közül az elsőrendű felperest a. kisebb, az alperesi pedig a nagyobb szobának kizárólagos haszonélvezete illeli. özvegyi jogának telekkönyvi bekebelezését az elsőrendű felperes közvetlenül az illetékes telekkönyvi hatóságnál kérheti. Az ítéletnek az elsőrendű felperes közszerzeményi vagyonrészel megállapító, továbbá az elsőrendű felperes es az alperes követeléseinek kölcsönös elszámolására vonatkozó részéi az elsőbírósági és fellebbezési költségekre vonatkozó rendelkezésének hatályon kívül helyezése mellett feloldja, s e részben a fellebbezési bíróságot további eljárásra s újabb határozat huzalaira utasítja. — — Indokok: Özv. F. Jánosné elsőrendű felperes keresele az 1924. aug. 25. napján meghalt férjének hagyatékára vonatkozó özvegyi jogának és közszerzeményi igényének érvényesítésére irányul. Özvegyi jogára nem az alperes állal felhívott általános jogszabályok, hanem mint voll rábatamási földiníves özvegyével szemben a jobbágyok örökösödését külön szabályozó 1840. évi VIII. t.-c.-nek rendelkezései alkalmazandók, még pedig, mivel az elsőrendű felperes az örökhagyónak második felesége voll, az alperes pedig az örökhagyó első házasságából származol!, a felhívott t.-c.-nek 18. §-a. Ennek értelmében az elsőrendű felperest az örökhagyónak ősi javaiból és azokból a szerzeményekből, amelyek nem az utolsó házasság ideje alatt szereztetvén, közszerzemémnek nem tekinthetők, özvegyi tartás fejében egy gyermekrésznek haszonélvezete illeti. Nem vitás, hogy a rábatamási 1409. számú telekkönyvi betétben lehelt 1229. hrsz. ingatlan az örökhagyónak különvagyona voll, ennélfogva ennek egyharmad részére az elsőrendű felperesi az özvegyi jog megilleti, tekintet nélkül arra, hogy annak jövedelme özvegyi tartásához szükséges-e, meri a felhívott 18. az egy gyermekrész haszonélvezeti jogát a tartási szükséglettől függetlenül állapítja meg. A gyermekrész haszonélvezetén felül, azonban elismeri a bírói gyakorlat a voll jobbágyok osztályához tartozott örökhagyó második feleségének is azt a jogát, hogy a férjével közösen lakolt házban tovább is bent maradhasson és ez a lakás jog csak annyiban szorítható meg, amennyiben az egész belsőség haszonélvezése az ő szükségletét meghaladja. A nem vitás tényállás szerint az elsőrendű felperes és az örökhagyó által közösen épített és lakott hagyatéki házban két szoba van, amelyek közül a kisebbel a felperesek, a nagyobbat