Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

Magánjogi Döntvénytár. 27 = Ad I. Magánjogi Dtár XVII. 89., Plk. tvjav. 150. §. — Ad II. V. ö. Mjogi Dtár XII. 33., XIII. 22. 21. Az olyan átruházási ügylet, melynek mindkét fél részéről az a célja és eredménye is az, hogy az átruházó hitelezője elől a kielégítési alap eluonassék, a hitelezővel szemben joghatállyal még abban az esetben sem bir, ha az, kire a vagyon átruháztatott, azért ellenértéket is adott, azonban az az ellenérték nem a hitelező kielégítésére fordíttatott. (Kúria 1927. dec. 15. P. III. 2185/1927. sz.) Indokok: — — Nem vitás a felek között, hogy a felperes által férje — az alperes testvére — ellen ideiglenes nőlartás iránt indított perben az alperes fivérét 4 923. augusztus 3 napjálól 90,000 korona havi tartásdíjban marasztaló elsőbírósági ítéletet részben megváltoztató és 19-23. évi december 3. napjálól a tartásdíjat havi 200.000 koronában megállapító, 1924. március hó 21. napján kelt fellebbezési bírósági ítélet meghozatala előtt kevéssel 1924. március 13. napján az alperesnek tartásdíj fizetésére kötelezeit fivére a tulajdonát tevő, a budakeszi 22., 68. sz. telekkönyvi betétben A X 1—2. sorsz. alatt felveti ingatlanát a vele 1923. novembertől közös háztartásban levő s háztartását vezető testvérére — az alperesre — ruházta ; valamint nem vitás az sem, hogy az alperes fivére a nőtartásdíjban jogerősen marasztalva lett, s hogy a felperes követelésére nézve a végrehajtás során kielégítési alap hiányában kielégítést nem nyert. A bírói gyakorlatban állandóan kövelett jogszabálynál fogva azonban vélelem szól amellett, hogy az alperes akkor, mikor a felesége részére ideiglenes nőlarlásdíj fizetésében marasztalt testvére vagyonát átruházta, mint testvér a követelés fennállásáról s az átruházó testvér kijátszási szándékáról, — mely a kielégítési alapnak a felperes követelése előli elvonásában jelentkezik, — tudomással bírt; ezzel szemben az alperest terhelte a bizonyítási kötelesség arra nézve, hogy arról tudomása nem volt; az alperes azonban ennek bizonu'tását meg sem kísérelte, sőt a tárgyalás és bizonyítás egész tartalmának a Pp. 270. §-ában meghatározott szabad mérlegelésével s az ebből folyó indokolási kötelesség belarlásával megállapított irányadó tényállás szerint arról tudomása volt. Már pedig ( . . . mint a fejben . . . ) Az átruházás visszterhes voltára s az ellenérték adására vonatkozólag az alperes részéről alkalmazni kívánt bizonyításnak, mint nem lényeges körülményre vonatkozónak mellőzése tehát alaki