Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

1* Magánjogi Döntvénytár. továbbá mert névérték szerinti fizetés esetében felperesek nem jutnának hozzá ahhoz az ériékhez, amit tői ük az alperes eh ont. De a kir. Kúria a felperesek felülvizsgálati kérelmét sem találta alaposnak, és hozzájárult a fellebbezési bíróság döntéséhez, mert a felperesek a per mostani állásában az alperes úila4 annak idején beveti terményvételárt és bérjövedelmet követelik, tehát pénzkövetelést érvényesítenek. A pénzromlást pedig a fellebbezési bíróság által helyesen felhozott okokból nem lenne méltányos egészen az alperesre hárítani. Az alperes a névértéken felül való marasztalása ellen azt i> felhozta, hogy a felperesek a Szerb-Horvát-Szlovén királyság-javára optaltak, tehát az említett állam polgárainak, vagyis külföldieknek tekintendők, akiknek javára átértékelésnek nincs helye. A kir. Kúria osztozik ugyan abban a felfogásban, hogy amennyiben külföldi hitelező javára átértékelésnek van helye, az átértékelés mértéke nem lehet nagyobb, mint amilyen mértékben az illető külföldi államban fennálló jogszabályok magyar állampolgárok hasonló követelésének átértékelését megengedik, ez az elv azonban az eldöntés alatt álló esetre alkalmazva sem \ezelhetne a felperesek követelésének kisebb összegben való megítélésére. Ugyanis a felperesek követelése olyan időben — 4925. december havában és 1923. augusztus havában — keletkezeti, amely idő óta a Szerb Horvát-Szlovén királyság pén?e nem sülyedt értékének 73%-a alá, hanem ellenkezőleg értékében emelkedett, és így az átértékelést megengedő jogszabály vagy gyakorlat hiánya nem lenmakadálya annak, hogy magyar állampolgárnak a felperesekéhe/ hasonló követelése az említett államban legalább olyan mértékben megítéltessék, mint a minő mértékben (73%-ban) a felperesek követelése a jelen ítélettel átértékeltelelt, Kbből az okból a kir. Kúria nem foglalkozott azzal a kérdéssel, vájjon a felpereseket már az optálás lénye folytán a Szerb-Horvát-Szlovén királyság állampolgárainak kell-e tekinteni és nem is kutatta, hogy az említett államban van-e átértékelést megengedő szabály avagy gyakorlat. — Ad I. V. ö. Ptk. tvjav. 1512. §. — Ad II. Az alapelvet I. a valorizációs törvényjavaslatban, valamint 950/1928. M. E. számú aranyrendelel i S-ában is. 14. Amidőn valamely ügyletkötö fél, hosszabb idő óta tartó pénzromlás idejében az ügyleti tényállásból kiderülő módon ellenérték gyanánt idegen pénzértéket abban a jeltevésben köt ki, hogy az a magyar pénznél értékállóbb, e kikötéssel tudatosan