Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

u Magánjogi Döntvénytár. szól, amennyiben az 1913: XLIIÍ. t.-c.-be fölvett negyedik egyezmény mellékletének 52. cikke szerint a községektől és a lakosoktól a hadsereg szükségleteire követelhető természetbeli szolgáltatások kivétele nem oly módon szokott történni, amint a felperesnél a vagyonelvonás történt, azonkívül a teljes vagyonelvonás is azt mutatja, hogy nem a hivatkozott cikkben érintett természetbeli szolgáltatásról van szó, amely a községektől, lakosoktól igényelhető, tehát nem egy általános megterhelésről, hanem az eljárás egyenesen a felperes ellen folyt és annak egész vagyona elvonására irányult, ami a követelhető természetbeli szolgáltatások fogalmi körét kétségtelenül túllépi. Abból azonban, hogy rekvirálás nem történt, nem lehet feltétlenül arra következtetni, hogy « hivatkozott melléklet 46. és 47. cikke szerint tiltott vagyonelkobzás vagy fosztogatás forog fenn. A megszálló halalom ugyanis a 48. cikk értelmében adókat, vámokat, illetékeket, a 49. cikk szerint más pénzbeli szolgáltatásokat is szedhet, az 50. cikkből pedig az következik, hogy egyes egyéneket cselekményükért pénzbüntetéssel is sújthat, amely rendelkezésekből természetszerűleg következik, hogy az érintett tartozásokat a megszálló hatalom be is hajthatja s a behajtási eljárás során az illető adós vagyonát foglalás alá veheti és el is árverezheti. A felperessel szemben megtartott árverések tehát azok okának ismerete nélkül nem minősíthetők nyilvánvalólag jogtalanoknak. Minthogy pedig ezek az árverések, amelyeket a szerb főbíró vezetett és amelyek hirlapilag is hirdetve voltak, külsőleg nyilvános közárveréseknek^jelentkeztek, viszont a közárverésen való vétel az árverési vevő részére a tulajdonjog megszerzését eredményezi, amihez mégis a kir. Kúria 3. és 25. sz. polgári jogegységi döntvényei egybevetett érielme szerint a vevőt illetőleg, a jóhiszeműség megkívántatik, a szóbanforgó árverések alapján a vevők az árverésre bocsátott tárgyakra a tulajdonjogot megszerezték, kivéve, ha nem voltak jóhiszemben, nevezetesen ha tudták, hogy az árverésen eladott dolgokat a megszálló halalom jogellenesen vonta el a felperes birtokából. Ezek szerint téves a fellebbezési bíróság jogi álláspontja, amely szerint az árverések tartását feltétlenül jogellenesnek minősítette s ez alapon az árverésen való vételt a tulajdonjog megszerzésére jóhiszeműség esetén sem találla alkalmasnak. = A 25. sz. polg. jogegységi döntvényt I. Mjogi Dlár XV. 47.; v. ö. Mjogi Dtár XVI. 50., 51. sz.