Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

Magánjogi Döntvénytár. tekintendők, a vagyontalan és keresetképtelen szülők eltartására abban az esetben kötelesek, ha erre vagyoni viszonyaiknál fogva képesek és pedig vagyoni viszonyaiknak megfelelőleg a tartásra szoruló szülőt oly ellátásban kell részesíteniük, mely állal annak elsőrendű életszükségletei fedezetet nyernek és ha a tartásra kötelezettek többen vannak, az eredetileg természetben járó tartás pénzbeli egyenértékét kötelesek vagyoni viszonyaik arányában viselni. A felülvizsgálati kérvényben meg i em támadott irányadó tényállás szerint pedig az elsőrendű alperes bírósági irodafőtiszt neje, akinek Pécsett 710 négyszögöl területű külön vagyonát tevő szőlője van, a harmadrendű alpeies pedig kántortanító neje, kinek férjével közös tulajdonul bírt háza és beltelke van, míg a másodrendű alperes gyakorló ügyvéd, kinek háza és 7 k. h. területű szőlője van s az első- és harmadrendű alperesnek egy-egy gyermeke van és a másodrendű alperes három gyermek tartásáról gondoskodik. A szülőtartás feltétlen kötelezettsége alól azonban rendszerint még a vagyontalanság sem mentesíti a tartásra kötelezettet, mert a tartási kötelezettség alapjául nemcsak a kimutatható tényleges állományú s rendes hozamot biztosító vagyon, hanem a keresetképesség s rendes kereseti és jövedelmi viszonyok is szolgálnak. Az első- és harmadrendű alperesek gyengébb vagyoni viszonya tehát nem szolgáihat al.ipul a tartási kötelezettség alóli mentesíté>ökre, hanem csimán a hozzájárulás mérvének megállapításánál vehető figyelembe : az első- és harmadrendű alppresek azonban a kir. Kúria felismerése szerint is a fellebbezési bíróság által megítélt, a felperes elsőrendű életszükségleteinek fedezésére feltéllenül szükséges tartáshoz vagyoni viszonyaik arányában saját fenntartásuk s a családi megélhetés veszélyeztetése s vagyoni viszonyaik romlása nélkül hozzájárulni képesek, a másodrendű alperessel szemben pedig a fellebbezési bíróság állal megállapított arány megállapított vagyoni és jövedelmi viszonyainak megfelel és saját és családja fenntartását nem veszélyezteti. Az alpereseknek a tarlási kötelezettség megállapítása s a tartáshoz való hozzájárulás s annak mérve elleni felülvizsgálati panasza tehát nem bír megállhaló alappal. De nem bír megállható alappal a másodrendű alperesnek az a felülvizsgálati panasza sem, amely szerint a fellebbezési bíróság anyagi jogszabálysérléssel hagyta figyelmen kívül a felperesnek vele szemben az eltartásról való lemondását és az erre vonatkozó bizonyításfelvételt alaki jogszabálysértéssel mellőzte, mert jogszabály az, hogy az eltartáshoz való jogról a jövőre nézve lemondani nem lehet, ily tarlalmü megállapodás tehát, ha létesült volna is, alapjában érvénytelennek tekintendő, ennélfogva az erre vonatkozólag kért bizonyítás mellőzése alaki jogszabálysértésre nem vezethetett. = V. ö. Mjogi Dtár XII. m., XIII. -22. — Ad V. Ptk. tvjav. m. §.