Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

10 Magánjogi Döntvénytár. vagyoni viszonyaiknak megfelelőleg a tartásra szoruló szülőt oly ellátásban kell részesíteniök, mely által annak elsőrendű életszükségletei fedezetet nyernek és ha a tartásra kötelezettek többen vannak, az eredetileg természetben járó tartás pénzbeli egyenértékét kötelesek vagyoni viszonyaik arányában viselni. — IV. A szülőtartás feltétlen kötelezettsége alól rendszerint még a vagyontalanság sem mentesíti a tartásra kötelezettet, mert a tartási kötelezettség alapjául nemcsak a kimutatható tényleges állományú s rendes hozamot biztosító vagyon, hanem a keresetképesség s rendes kereseti s jövedelmi viszonyok is szolgálnak. — V. Az eltartáshoz való jogról a jövőre nézve lemondani nem lehet. (Kúria 1927. szept. 28. P. III. 8263/1926. sz.) Indokok: A felperesnek becsatolt szegénységi bizonyítványának e helyen is figyelembeveendő tartalma szerint vele közös háztartásban élő felesége van; az alperesek azonban nem is állították, annál kevésbbé bizonyították, hogy ez a felperes eltartásáról megfelelőleg gondoskodhat s erre nézve a fellebbezési bíróság ítélete alaki jogszabálysértés nélkül ténymegállapítás nem tartalmaz : ennélfogva a felperes férj tartásáért elsősorban felelős feleség tartási kötelezettsége anyagi jogszabálysértés nélkül hagyatván figyelmen kívül, az alpereseknek a gyermeki jogviszonyra alapított tartási kötelezettségét az semmiként sem érintheti. Az pedig nem vitás a felek közölt, hogy a felperes vagyontalan és keresetképtelen, ennélfogva a törvényes gyakorlat alapján őt leszármazóival s azokkal szemben, kik a törvénynél fogva leszármazóival egy tekintet alá esnek, a tartás megilleti. Az sem viíás a felek közölt, hogy a felperes a másod- és harmadrendű alperesek anyját 1890. évben nőül vévén, a házasság megkötése után ezeket az alpereseket nevének is reájuk ruházásával örökbe fogadia s az atyai halalom teljes gyakorlatával őket családjába fogadta, tartásuk s neveltetésükről a felperes gondoskodott s önállóságuk eléréséig azok állandóan a felperes házánál és családjában éltek: az állandó bírói gyakorlatban köveiéit jogszabálynál fogva tehát a felperes másod- és harmadrendű alperesek közölt fennálló teljes örökbefogadási jogviszonynál fogva közlük az örökbefogadás alapján olyan jogviszony létesült, aminő