Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

Magánjogi Döntvénytár. 3 (Kúria 1927. okt. 7. P. 1. 5873/1926. sz.) Indokok: Jogszabály, hogy az elidegenített különvagyon értékéül a befolyt vételár tekintendő. Ennek a jogszabálynak íelel meg a fellebbezési bíróságnak az a döntése, amely a szerzemény terhére megtérítendő felperesi különvagyon értékét az ezért a különvagyonért befolyt vételárban állapította meg. Helyes a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja is, hogy a házasság tartama alatt szerzett ingatlan vagyon szerzeményinek tekintendő, bármelyik fél vagyona volt is a szer/és alapja s bármelyik fél nevére kebelezték is be telekkönyvileg a tulajdonjogot, továbbá, hogy a közszerzemény kiszámítása szempontjából ez a vagyon nem a szerzés időpontjában, hanem a házasság megszűnésekor fennállolt értékében veendő számításba. Alaptalan az alperesek által a felperes gondnokság alá helyezésére vonatkozó iratok beszerzésének elmulasztása miatt emelt panasz is, mert a házasság tartama alatt elért vagyonszaporulat köz«zerzemény, tekintet nélkül arra, hogy a vagyoni gyarapodás mind a két fél, vagy csak az egyik fél tevékenységének az eredménye-e, s így a jelen per elbírálása szemponijából közömbös, hogy a felperes fogyatékos szellemi képessége s pazarló életmódja miatt nem vett részt a vagyonszerzésben, hanem a vagyonszaporulat egyedül az örökhagyó tevékenységének az eredménye. = V. ö. Dtár III. f. XIV. 18. sz. 4. Az az adósság, mely az egyik házasfél terhére és neve alatt a házasság tartama alatt keletkezett és szerzésre nem fordíttatott, — a házasfél különadósságának tekintendő. (Kúria 1927. okt. 5. P. III. 8793/1926. sz.) = Különadósságokról I. Mjogi Dtár XVIII. 88. 5. A közszerzeményi vagyon, amennyiben az a házasság megszűnésekor természetben megvan, rendszerint természetben osztandó meg s a közszerzői jutalék természetben adandó ki a közszerző házastársnak, illetve jogutódainak, akik annak kiadását a nem jóhiszemű szerzőtől is követelhetik. (Kúria 1927. máj. 6. P. I. 7941/1925. sz.) = V. ö. Mjogi Dtár XVII. 22., XVI. 52. 1*