Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)
uo Magánjogi Döntvénytár. sének hatálya a fellebbezési tárgyaláson meg nem jelent elsőrendű alperesre is kiterjed. Az erre nézve felhozott felülvizsgálati panasz tehát alaptalan. A felperesnek az a további panasza, hogy a fellebbezési bíróság ügydöntő tényeket nem vont mérlegelése körébe s ez által nyilván helytelen ténybeli következteléssel, illetve jogszabály helytelen alkalmazásával állapította meg az ő nem vagyoni kárának összegét, szintén alaptalan, mert a fellebbezési bíróság elfogadva az elsőbíróság ténymegállapítását s nem vagyoni kár összegének megállapításánál nemcsak azt vette figyelembe, hogy az alperesek eljárása a szerzői jogi szakértő bizottság véleménye szerint alkalmas arra, hogy a vers szerzőjének (a felperesnek) mint ismert nevű költőnek erkölcsi kárt is okozzon, hanem különös súlyt vetett arra is, hogy az alperesek a felperest írói hírnevében sértették meg az által, hogy a felperesnek megkérdezés nélkül olyan versét közölték, amely a felperes szerint a kevésbbé sikerült versei közé tartozott és amelyet nem volt szándékában nyilvánosságra hozni, ami a felperesre annál sérelmesebb, mert ezt a versét az alperesek pályázati versként jelentették meg. Mindazonáltal arra tekintettel, hogy az 1921 : LIV. t.-c. 30. §-a értelmében a nem vagyoni kár összegének megállapításánál külösen a perben álló felek vagyoni viszonya is figyelembeveendő, a kir. Kúria a peresfelek társadalmi s vagyoni helyzetének, a felperes nehéz megélhetési viszonyainak figyelembevételével úgy találta, hogy a felperes nem vagyoni kárának, a rendelkező részben kitelt összeg felel meg, mihez képest a fellebbezési bíróság ítéletét idevonatkozó részében megváltoztatta. A fellebbezési bíróság mind a két alperest a nem vagyoni kár megfizetésére egyetemlegesen kötelezte. Nincsen tehát ügydöntő jelentősége az indokolás ellen emelt annak a panasznak, hogy a fellebbezési bíróság a másodrendű alperes kártérítési kötelezettségét csupán Sz. S. felelős szerkesztő személyén keresztül állapította meg. Az erre vonatkozó felülvizsgálati panasz tehát figyelembe nem volt vehető. A fellebbezési költség a teljesített munkára és készkiadásra, valamint a pertárgyának értékére tekintettel megfelelő mértékben állapíttatván meg, a felperesnek ez irányban előterjesztett panasza is alaptalan. A másodrendű alperes helyébe lépő pénzintézeti központnak, mint a másodrendű alperes ellen elrendelt kényszeregyességi eljárásban felszámoló szervnek a felülvizsgálati eljárási tárgyaláson előterjesztett az a kérelme, hogy a pénzbüntetésre vonatkozó rendelkezés a Csődt. 61. §. 3. pontja alapján hatályon kívül helyeztessék, teljesíthető nem volt, mert eltekintve, hogy ez a
