Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

Magánjogi Döntvénytár. 131 részletet az azután következő első köznapon nyomban postára adta. Az előbbi részleteket az irányadó tényállás szerint pontosan fizette, ily körülmények között pedig abból a késedelemből, hogy a teljesítést csak az esedékesség utáni második napon eszközölte, nem lehet megállapítani, hogy a felperes fizetési kötelezettségét szándékosan megsértette, illetőleg, hogy ezzel fizetési készségét megtagadta. Ehhez a késedelemhez tehát az elengedett követelés újból feléledését fűzni nem lehet. Az alperesnek ezzel ellentétes felülvizsgálati támadása tehát sikerre nem vezetett. Ami a perköliség utolsó részletét illeti, annak fizetésével felperes lényegesen nagyobb mérvű késedelembe esett, mint a tőke és kamat utolsó részletének fizetésével, mert azt 1927. év január 2. helyett, január 18-án teljesítette. Alperes felülvizsgálati támadása azonban e részben nem vezetett sikerre. A perköliség utolsó részlete 1.239,200 K — a tőke és kamat utolsó fizetendő részletével szemben — 8.360,000 K — aránylag csekély összeget képviselt és minthogy felperes a nagyobb összeget alperes kezéhez az irányadó tényállás szerint kifogásolás nélkül kiegyenlítette, joggal bízhatott abban, hogy a kisebb összegű perköltség •— részlet miatt alperes az egyességileg elengedett 40%-ot nem kívánja feléledtnek tekinteni, annál kevésbbé, mert felperes a perköltséget mindig az ügyvédnek fizette meg és joggal hihette, hogy az alperes, aki az őt megillető összeget megkapta, az ügyvédet illető perköltség tekintetében a késedelemhez nem kívánja az említett következményt fűzni. Felperes csatlakozási kérelmében megtámadta a fellebbezési bíróság ítéletének indokolását még a tekintetben is, hogy jogszabálysértéssel állapította meg felperesnek a lőke, kamat és perköltség utolsó részleteinek fizetése körül való késedelmét. Ámde ez a panasz sem alapos. A csődönkívüli kényszeregyességi eljárásról szóló 1410/192(5. M. E. számú rendelet 101. §-a szerint ugyanis a rendelet életbelépése 1926. évi március 5. napja elölt folyamatba telt kényszeregyességi ügyekben a korábbi jogszabályok nyernek alkalmazást. Felperes a kényszeregyességi eljárás megindítása iránti kérvényt 1926. február 4-én nyújtotta be, ennélfogva az idézett rendelet 79. §-ának az a rendelkezése, mely szerint az adósnak a teljesítésbe való késedelme csak a hitelező állal az utólagos teljesítésre adott legalább nyolc napi záros haláridő engedésével az adóshoz intézett megintés után áll be, a jelen esetben alkalmazást nem nyer, mert az előző rendeletben (4070/1915. M. E.) ily értelmű rendelkezés nincs. A felperes tehát a tőke, kamat és 9*