Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

106 Magánjogi Döntvénytár. sem folytathalja, sőt nehezebb testi munkát egyáltalában nem végezhet. A felperes tehát a tanult foglalkozásában, valamint az ehhez hasonló más foglalkozásban most is éppúgy teljesen (100% erejéig) munkaképtelen, mint volt az alapperbeíi ítélet meghozatalának idejében. Azt a körülményt pedig, hogy a felperes jelentékenyen alacsonyabbrendű könnyű testi foglalkozásra még képes, nem lehet a keresőképességét felében helyreállító oknak tekinteni, mert a felperes egyfelől nem kötelezhető az alperes érdekében jelentékenyen alacsonyabbrendű munkára, másfelől pedig a véletlentől függ, hogy az orvosi véleményben említett könnyebb testi munkával lehet-e egyáltalában keresetre szert tenni. Minthogy tehát az előrebocsátott jogi álláspont mellett súlytalan, a keresőképesség szempontjából tekintve pedig nem is okszerű az orvosszakértőnek az a következtetése, hogy a felperes általános munkaképességének csökkenése 50%-ra tehető, ennélfogva ez a következtetés az ügy eldöntésében nem jöhet figyelembe. Ezek szerint az alperes viszontkeresete sikertelen és azt a kir. Kúria egészen elutasította. Az átértékelés mértékének kérdésében a kir. Kúria a 2800,1928. M. E. sz. rendelethez igazodott az 1928. évi április hó 1. napját megelőző időre is. Az utóbbi időponttól fogva ugyanis ez a rendelet az 1928: XII. t.-c. 17. §-ának rendelkezésénél fogva tételes szabály erejével irányadó és az adott esetben nincs semmi ok arra, hogy a megelőző időre eltérő mérték alkalmazlassék. Ehhez képest 1925. évi július hó 1. napjától kezdve jár a felperesnek 75%-ot meghaladó munkaképtelenség alapján az aranyértékű 78 kor. 60 fillér 85%-ban átértékelve, ami az említett rendelethez tartozó második számú táblázat alapján számítva kitesz 77 pengő 57 fillért. A járadék havi összegét tehát erre az összegre fel kellett emelni. Az alperesnek azt a kérelmét, hogy az előbbi perben az ő javára megítélt perköltség összegét a járadékba beszámíthassa, nem lehetett teljesíteni, mert a baleseti járadék meghatározott célra, jelesül a baleset következtében elmaradt tartás céljára szolgál és így a járadék a beszámítás szempontjából a tartásdíjakkal egy tekintet alá esik. Az utóbbiakba pedig a bírói gyakorlat (P. H. T. 718. sz.) szerint beszámításnak helye nincs. = Ad I.: Ellenkező döntés, midőn a balesetet szenvedett utolsó szolgálatát megelőzőleg is alacsonyabbrendíi munkával tartotta fenn magát: Mjogi ütár VI. 88. — Keresőképességre vonatkozó batározatok : Dtár 3. folyam XXVII. 36., Mjogi Dtár III. 257., IV. 77., XI. 151. — Ad H.: V. ö. PHT. 470. sz. és Mtk. jav. 1270. §.