Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

104 Magánjogi Döntvénytár. ban. Ellenben nem kívánja meg a kir. Kúria gyakorlata azt, hogy az okirat oly alakban legyen kiállítva, amely alak mellett a Pp. 317. §-a az okiratnak teljes bizonyító eró't tulajdonít. Ennélfogva ahhoz, hogy az ingatlant elidegenítő ügylet a vak felet illetően érvényesnek tekintessék, nem szükséges, hogy az. ügyletet tartalmazó okirat abban az alakban legyen kiállítva, amely alakban az a vak féllel szemben az 1886 : VII. t.-c. 21. §. c) pontja értelmében bizonyító erővel van felruházva. Ha azonban az ingatlant elidegenítő ügylet nincs közjegyzői okiratba foglalva s vitás, hogy valóban az okiratba foglalt ügyletet létesítette-e a vak személy, akkor a részéről kiállított okirat vele szemben nem szolgálhat bizonyítékul, hanem a magánokiratba foglalt jogügylet létrejöttét más módon — nevezetesen tanukkal vagy a felek eskü alatti kihallgatásával — kell bizonyítani. Az ily irányú bizonyítás tekintetében a bíróság egyáltalán nincs elzárva attól, hogy bizonyítéknak vegye az okiraton szereplő tanuknak a perben tett vallomását, mint olyan személyekét, akik közvetlen tudomással bírnak arról, hogy a vak fél az ügyletet megkötötte-e s úgy kötötte-e meg, amint azt az okiratba foglalták. A jelen esetben a kereseti ingatlanok elidegenítéséről szóió adásvevési szerződést a vak Sz. János három előttemező tanú által igazolt kézjegyével látta el s így a szóbanlevő jogügylet alakilag érvényesen jött létre. S minthogy a fellebbezési bíróság az ügyleti tanuknak a perben tett vallomása alapján jogszabálysértés nélkül állapítottta meg tényállásként azt, hogy a szóbanlevő jogügylet Sz. János kívánságának megfelelően lett az okiratba felvéve, ennélfogva a fellebbezési bíróság helyesen utasította el a felpereseket a kereseti ingatlanok iránt az átruházás érvénytelensége alapján indított keresetükkel. = Vak ügyleteire 1. Mj. Dt. VIII. 54. 70. A végrendelet az érdekeltek közül csak annak irányában mondható ki érvénytelennek, aki azt megtámadta. (Kúria 1928 ápr 25 p L 8163/1926 sz y Indokok: Az 1876 : XVI. t.-c. 6. §-a értelmében olyan esetben, amikor a végrendelkező írástudatlanság vagy más ok miatt a végrendeletet önkezűleg alá nem írhatja, a végrendeletet a végből, hogy a tanuk a tartalmát megismerjék, a végrendelkezőnek és a tanuknak együttes jelenlétében a tanuk egyikének fel kell olvasnia és a végrendelkező ama kijelentése után, hogy az okirat az ő végrendeletét tartalmazza, az okiratra a tanuk egyiké-