Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)
Magánjogi Döntvénytár. 93 Az ékszerek és drágaságok feletti döntés miatt emelt felülvizsgálati panasznak tehát alapja nincs. Ami a budai házra vonatkozóan emelt viszonkeresetet illeti, jogszabály, hogy ági jellegű ingatlan elidegenítése és más ingatlan szerzése esetén ági vagyonnak nem az újonan szerzett ingatlan tekintendő), hanem az eladott ági ingatlan eladási ára. A budai ingatlan tehát abban az esetben sem tekinthető ági vagyonnak, ha az ági értéken szereztetett. Ebben az esetben csak az ingatlanban fekvő ági érték kiadásának van helye. Ily ági érték azonban bizonyítási nem nyert. Az nem vitás, hogy a budai ház vételárába volt fordítva a rákosszentmihályi ingatlannak 1918-ban történt eladásából folyt vételár is. A fellebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint a rákosszentmihályi ingatlant az örökhagyó szülei 1894-ben vásárolták, de annak tulajdonát leányaik (örökhagyó és másodrendű alperes) nevére Íratták, utóbb azonban a felperes és az örökhagyó ennek az ingatlannak vételárát 3000 korona összegben az örökhagyó szüleinek kifizették, s az ingatlan tulajdonát egészben az örökhagyó nevére kebelezlették be. A 3000 korona kifizetésére vonatkozó tényállást a fellebbezési bíróság jogszabály sértése nélkül állapította meg. A fellebbezési bíróság ugyanis az ítéletében felsorolt bizonyítékoknak a Bp. 270. §-a értelmében történt mérlegelésével ügy találta, hogy az idevonatkozóan eskü alatt kihallgatott felek közül a felperes vallomása mutatkozik valószínűnek. A bizonyítékoknak a tényállítás valószínűsége szempontjából a Pp. 270. §-a szerint történt mérlegelése sem tárgy a a felülvizsgálatnak, a felperes mint bizonyító fél esküre bocsátása pedig a bizonyítékok mérlegelése révén azon az alapon, hogy vallomása valószínűnek jelentkezik, megfelel a Pp. 371. §-ában foglalt rendelkezéseknek. Ha a bíróság meggyőződése abban az irányban, hogy e kivett bizonyítékok alapján valamely fél vallomása valószínűsítve van, már kialakult, a bíróság idevonatkozólag nem köteles további bizonyítást foganatosítani s dönthet az esküre bocsátás kérdésében. Ezért alaptalan a felperesnek a miatt emelt felülvizsgálati panasza, hogy a fellebbezési bíróság nem hallgatta ki tanukép még F. M. édesanyját is. A fentebb kiemelt tényállás megállapítására vonatkozó felülvizsgálati panaszok tehát alaptalanok. Ennélfogva a rákosszentmihályi ingatlant egészben az örökhagyó szerzeményi vagyonának kell tekinteni s abban ági érlék nincs.