Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)

-2 Magánjogi Döntvénytár. A vételár három egyenlő résziéiben volt fizetendő, az első részlet a szerződéskötéskor, a második 1924. november hó 28-ig, a harmadik pedig 1924. december hó 30-ig, amely részlelek egyenkint 100 q búzának az esedékesség idején való helyi piaci árában voltak a szerződés szerint meghatározva. Alperesek az első két részletet megfizették, a harmadik részlettel adósok maradtak. Meg van állapítva, — és e részben támadás nincs, — hogy a búza ára a szerződéskötéskor métermázsánkint 415,000 Kr 1924. december 30-án 510,000 K, a másodbírói ítélet hozatala idején pedig 537,000 K volt. Bár a szerződés szavai szerint 1924. december hó 30-án a harmadik részlet fejében 51.000,000 K összeg lett volna fizetendő, a kir. Kúria adott esetben figyelembe veendőnek találta alperesek amaz ellenvetését, hogy a szerződéskötéskor volt 41.500,000 K értékkel szemben mutatkozó jelentékeny különbözet fizetésére nem kötelezhetők, mert ez a feleknek a szerződéskötéskor kifejezett szándékával ellentétben áll, amennyiben a felek akarata arra irányult,— amint a fentebb idézett megállapításból kitűnik, — a búzaérték kikötésével értékálló dologban határoztassék meg a vételár, hogy ekként a pénzromlás folytán egyik fél sem károsodjék. A felek által föltételezett pénzérték romlás ugyanis nem következelt be, sőt a korona árfolyama emelkedett, viszont ennek ellenére a búza ára aránytalanul növekedett, amire a felek a határidők rövidségére tekintettel sem számíthattak. A felek kifejezésre jutott szándéka alapján tehát felperes a búza árának jelentékeny és előre nem látható emelkedéséből vagyoni előnyhöz nem juthat, sem pedig alperesek ugyanebből az okból vagyoni hátrányt nem szenvedhetnek. Ezek folyamányaképp alperesek vételárhátralék címén 41,500,000 K tőkét kötelesek felperesnek fizetni. A tőke után 1925. január 5-től a kifizetésig 18% kamat jár, mert az elsőbíróságnak erre vonatkozó rendelkezését az alperesek fellebbezéssel meg nem támadták, amennyiben meg nem változtatott fellebbezési kérelmük szerint felperest csak 41,500,000 K tőkét, ennek 1925. évi január hó 5-tŐl járó havi lVa%-os kamatait meghaladó keresetével kérték elutasítani. Minthogy az elsőbíróság ítélete abban a részében, amely szerint alperesek 41,500,000 K tőke s kamatai fizetésére köteleztettek, fellebbezéssel megtámadva nem volt, ez az összeg járulékaival egészben megfizetendő s abból mi sem helyezendő a fennálló tehertétel folytán bírói letétbe, — annál kevésbbé, mert amint a felek egyező előadásából kitűnik, a jelzett összeg s kamatai ki vannak fizetve. Az előadottakból folyólag alapos alpereseknek a marasztalási