Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)
Magánjogi Döntvénytár. 129 meg. Jogszabálysértés nélkül mellőzte tehát a fellebbezési bíróság az alperes által erre ajánlott bizonyítást is, azért a kir. Kúria az alperesnek idevonatkozó panaszát elutasította. Alapos azonban az alperesnek az a panasza, hogy az ajándékozási szerződés csak a felperes öröklési igényét sértő részében lett volna érvénytelennek kimondható. Az örökösödési szerződés fennismertetett 7. pontja ugyanis az anya nevén visszamaradt jutalék felére az alperesnek biztosítván öröklési jogot, a felperesre nem sérelmes, hogy az alperes igénye az ajándékozás által az anyai jutalék felére már az anya életében foganatba ment, mert az alperesnek erre a részre vonatkozó jogszerzése nem ütközik az osztályos egyességbe és szerződéses megállapodásba. Az ajándékozási szerződést tehát tévesen mondotta ki a fellebbezési bíróság egészben érvénytelennek, azért ítéletét a kir. Kúria a rendelkező rész szerint megváltoztatta. Ad. I. A döntésből nem egészen világos, hogy az oszlályegyességnek az élők közti elidegenítést tiltó rendelkezését abszolút hatállyal kívánja-e felruházni, mely esetben az alperes szerzése dologilag is hatálytalan ; vagy annak csupán a felperes irányában ható kötelmi erőt tulajdonít. Az utóbbi felfogásra enged következtetni «a felperes irányában való joghatállyal meg nem szerezhette)) kifejezés ; míg a felperes ^öröklési igényére» való utalás és az a körülmény, hogy a jelen esetet, a Kúria, mint szerződésileg létesített kivételt tünteti fel az alól az általános szabály alól, hogy a halál esetére szóló intézkedések az élők közti forgalmat nem akadályozzák. — Ad. II. A megtámadási jognak hosszú időn át nem érvényesítése mint vélt joglemondás : Mjogi Dtár XVII. 61., 1. Fürst László : Utolsó magatartás (Jogállam 1927. 7.). 79. /. A teljesítési határidőt kétség esetében csupán az adós javára megállapítottnak kell tekinteni. — //. Örökrész megváltásául a kiskornak javára fizetett összeg felértékeléséi nem zárja ki az a körülmény, hogy az összeg jogfenntartás nélkül gyámpénztári kezelésbe vétetett. (Kúria 1927. máj. 5. P. I. 8075/1925. sz.) Indokok: A fellebbezési bíróság által megállapított és panaszszal meg nem támadott tényállás szerint az alperes 1910. július hó 13-án és 1911. június hó 7-én B. Ferencné sz. M. Annával szemben arra kötelezte magát, hogy utóbbinak az édes szülői után járó örökrészének megváltásaként özv. M. Jánosné halála után 1800 K-t fizet. Majd B. Ferencné elhalálozása után Somogy vármegye árvaszéke által felhivatván az 1800 K-nak és esedékes kamatainak a kk. felperes örökösök részére való befizetésére, 1923. április ;i 7-én 2500 K-át fizetett, amely összeget az árvaszék Magánjogi Döntvénylár. XX. 9