Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)

422 Magánjogi Döntvénytár. dékozta, avagy azt káros szenvedélyeinek kielégítésére (pl. italra, kártyára stb.) eltékozolta. Ebből a szempontból a Kúria szerint az ági vagyon ugyanoly elbírálás alá esik, mint a közszerzeménynél a házastárs különvagyona, ^amelynek a közös szerzeményből való helyreállítása az elpusztulás esetén felül nem követelhető akkor sem, ha a házastárs azt elajándékozta avagy eltékozolta. A jelen esetben a fellebbezési bíióság megállapította ugyan ítéletében a kihallgatott tanuk vallomása alapján azt, hogy az alperes szorgalmas munkásasszony volt, aki napszámba járt és keresett, s hogy az örökhagyó, aki egyébként józan állapotában szintén józan jó munkás volt, szerelte az italt, sokat kocsmázott, részeges ember volt, keresményét italra költötte, sőt megesett, hogy zsírt és gabonát is elvilt hazulról s annak árát elitta. Ezekből a tényekből azonban nem lehet még kellő bizonyossággal kövelkeztetni arra, hogy az örökhagyó a saját keresményén s egyes ingóságokon felül a fentebb megjelölt öröklött vagyonának eladása folytán kezére jutott pénzt is eldorbézolta. Nem lehet erre következtetni annál kevésbbé, mert-—amint azt a fellebbezési bíróság ítéletében helyesen kifejtette — az örökhagyó az öröklött vagyonának eladása után két ingatlant is vett (összesen 570 K-érl) s az egyiken 600 K költséggel egy házat is építtetett, amely 600 K-nak felét egyébként kölcsön útján fedezte. A felülvizsgálati kérelemben felhozott az a tény, hogy az örökhagyó a ház építésére 300 K kölcsönt vett fel, nemkülönben G. János tanúnak a felülvizsgálati kérelemben kiemelt vallomása szintén nem alkalmasak annak megállapítására, hogy az örökhagyó az öröklött vagyonának eladásából befolyt pénzét italra tékozolta el. A felpereseknek a hiányzó ági érték megtérítése iránt támasztott igénye tehát jogos. A hiányzó 1910 K ági értéknek a koronaromlás folytán való átértékelése fejében a fellebbezési bíróság 955 aranykoronát ítélt meg, miben a felperesek meg is nyugodtak. A kir. Kúria azonban a teljes átértékelésnek megfelelő 1910 aranykoronát az alperes felülvizsgálati kérelme folytán az eset körülményeire tekintettel 800 P-re mérsékelte, s ennyiben a fellebbezési bíróság ítéletét megváltoztatta. Ennek a 800 P-t kitevő ági értéknek megtérítésével az alperes tartozik, mert ő reá szállt az örökhagyó egész szerzeményi vagyona, amelynek értékét a fellebbezési tárgyaláson maga az alperes is 20 millió koronára lette, ami 1379 aranykoronának, vagyis 1600 P-nek felel meg. Abból a ténykörülményből, hogy akkor, amikor a hagyatéki tárgyaláson a felperesek a szerzeményi vagyonnak az alperes részére való átadásába beleegyeztek, az alperes ellen ági érték meg-