Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)

Magánjogi Döntvénytár. H3 69. A házasságon kívüli együttélés okából tehát a jó erkölcsbe ütköző célból történt ajándékozásnak érdemetlenség okából való megtámadása is a jó erkölcsbe ütköző viszonyból keletkezett jogvita keretébe tartozik és így érdemi bírói elbírálásban nem részesül. (Kúria 1927. máj. 27. P. V. 3911/1926. sz.) Indokok: A fellebbezési bíróság ezt állapította meg, hogy a felperes azokat a lábas jószágokat, amelyeket az alperessel házasságon kívül folytatott együttélése kezdetén az alpereshez vilt, az odaköltözést megelőzően rövid idővel az alperesnek ajándékozta. Az ekként irányadó tényállás mellett pedig a fellebbezési bíróság helyes okfejtéssel döntöli akkép, hogy az ajándékozási jogügyiéinek cdurpis causa» címén kért hatálytalanításáról (érvénytelenítéséről) az adott esetben szó nem lehet. A fellebbezési bíróság a tárgyalás és bizonyítás egész tartalmának szorgos méltatásával állapította meg továbbá tényként azt, hogy a felperes az 1915. é\ben Makón a katonai kórházban, mint hadi sebesült gyógykezelés alatt állott és hogy ebben az időben a nagyanyjától 13,333 K-át kapott, amely összeget azzal a határozott rendelteléssel adta át 1915. év nyarán az őt meglátogató alperesnek, hogy ezen az összegen ingatlanokat vásároljon és azokat irassa a felperes és az alperes nevére közösen, avagy az egész ingatlan haszonélvezeti jogának a felperes javára leendő biztosítása mellett az alperes a megveendő ingatlanokat egyedül a maga nevére irassa. A fellebbezési bíróság ennek a tényállásnak a megállapításánál a Pp. 270 §-ában előírt indokolási kötelezettségének az ítéletének tartalma szerint eleget tett, s azt is kimerítően megindokolta, hogy az ellentétes tanúvallomások közül a 13,333 K készpénznek az alperes állal történt átvételét és a megbízás adását bizonyító tanúvallomásoknak hitelt érdemlőséget miért tulajdonított; a ténymegállapítás miatt az alperes részéről a csatlakozási kérelemben emelt támadás tehát alappal nem bírván, az az alperes által kívánt eredményre szintén nem vezethetett. Az irányadó tényállás szerint alperes a határozott utasítással kapott pénzösszeget nem a megbízás értelmében használta fel, hanem az azon pénzen vásárolt ingatlanokról szóló ingatlan adásvételi szerződésekben egyedül magát jelöltette meg vevőként a nélkül, hogy ezen ingatlanokra a haszonélvezeti jogot a felperes javára biztosította volna. Minthogy pedig a felperes akarata elsősorban nyilván arra Magánjogi Döntvénytár. XX. 8