Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

Magánjogi Döntvénytár. 69 létéből vont) indokkal, a letett márkáknak akkor is csak bírói letétként való kezelését kérte. Tény, hogy ezek a német márkák időközben teljesen értéktelenekké váltak. A fellebbezési bíróságnak azt a döntését, amellyel alpereseket a márkák időközi elértéktelenedése folytán, a márkáknak a kereset beadása idején volt 424,690 K egyenértéke, ennek a kereset beadása idejétől járó 5% kamata, valamint szintén a kereset beadása szerint számítandó értékkülönbözet felének megtérítésére kötelezte ... a részben elutasított felperes támadta meg felülvizsgálati kérelemmel. Eldöntendő jogkérdés ehhez képest elsősorban az volt, hogy a német birodalmi márkák elértéktelenedése folytán bekövetkezett kárt kizárólag alperesek viseljék s hogy továbbá az értékkülönbözet megállapítása a kereset beadásától (1922. évi február hó 4.) vagy az alperesek teljesítési késedelmétől (1921. évi december hó 1.) kezdődjék-e. A kir. Kúria a teljes átértékelés elrendelésével a fellebbezési bíróságtól eltérőleg a felperes felülvizsgálati kérelmét teljesítette. Osztja a kir. Kúria a fellebbezési bíróságnak a peresfelek szerződésének helyes értelmezésén nyugvó azt az álláspontját, hogy a német birodalmi márkákban történt kölcsönzés a kölcsönnek 1000 márkás címletekben, kifejezetten német birodalmi márkákban való visszafizetés iránt való megállapodással a felek a kölcsönvett érték eredeti értékének fenntartását (konzerválását) célozták. Ez az érték különben is az alperesek jogelődje J. József asztalos és neje által az 1921. évi május hó 10-én kelt C) 7. alatti okirat szerint is az asztalosüzlet és berendezésének lekötése mellett, nyilván üzleti befektetésre, tehát értékálló dologba való beruházásra lett felvéve. Alperes üzletátvevők ebbe a kötelezettségébe az előrebocsátott tényállás szerint ugyanolyan kikötések mellett léptek be, a kölcsön így nem egyszerű pénztartozás volt. Alperesek azonban fizetési kötelezettségüknek a tényállásból kitetsző nem teljesítése folytán késedelembe estek, teljesen rosszhiszemű magatartással a folyton értéktelenedő német birodalmi márkákat csak a kereset beadása után helyezték bírói letétbe és a perben legnagyobb részben alaptalan védekezéssel pedig lehetetlenné tették, hogy felperes az időközben elértéktelenedett márkák eredeti értékét visszakapja. Ily tényállás és jogi helyzet mellett a kir. Kúria úgy találta, hogy az alperesnek a kereset beadása időpontja alapulvétele mellett megállapított 124,690 K, mint a 37,000 birodalmi német márka egyenértéke után nem csak a félértékkülönbözetet, hanem rosszhiszemű eljárásuk következményeként teljes kártérítésként az egész