Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

Magánjogi Döntvénytár. kártérítésre vonatkozó anyagi jogszabályokat sértette meg azzal, hogy felperesnek a szülés folytán köztudomásúvá vált megejtése címén kártérítést ítélt meg, holott az anyagi jog szerint ezen a címen kártérítés nem jár. Ervelése szerint a felperes társadalmi osztályában és vagyoni helyzetében a nemi közösülés és szülés ténye a leány férjhez menésének esélyét nem csökkenti s amennyiben mégis csökkentené, az. ebből eredő kár csak akkor válnék esedékessé, ha felperes férjhezmenetelének a korát eléri s ennek dacára vele egykorú leánytársai őt a lérjhezmenetelben megelőznék. Alperesnek ezt a panaszát és azzal kapcsolatos érvelését sem lehetett figyelembe venni. Anyagi jogszabály ugyanis az, hogy aki másnak a jog állal védett érdekeit jogellenes cselekménnyel szándékosan sérti, a sértettnek minden vagyoni kárát mely utóbbira a jogellenes cselekményből közvetve vagy közvetlenül hárult, megtéríteni köteles. A fellebbezési bíróságnak abból az ítéleti tényállásából pedig, amely szerint a fejletlen korú felperesnek nevelését és gondozását az alperes saját háztartásában magára vállalta, helyesen vonl a fellebbezési bíróság következtetést arra, hogy alperes a felperes, tapasztalatlanságával, gyengeségével és függő helyzetével visszaélve, jogellenesen bírta rá felperesi az utóbb szült gyermek fogamzására vezeteti nemi közösülés eltűrésére, vele szemben tehát a magánjogi csábítás esete fennforog. Nem szenved kétséget, hogy az alperes állal a felperes leányi tisztessége és erkölcsi érintetlensége, mint a jog által elismert érdek ellen elkövetett eme szándékos és jogellenes sértésből közvetve vagyoni kár is hárul a felperesre, mert köztudomású, hogy a kisbirtokosok társadalmi osztályában uralkodó erkölcsi felfogás is a jó hírnevét vesztett leány férjhez menetelét ha nem is teszi lehetetlenné, de jelentékenyen megnehezíti, felperes tehát alperes jogellenes cselekményére visszavezethető erkölcsi fogyatkozása mellett a férjhezmenetelben rejlő hivatásszerű célját csak akkor érheti el, ha társadalmi állásához mérten oly vagyon fölött rendelkezik, melynek birtokában férjhezmenésének az esélyei abban az arányban növekednek, mint amelyben azokat alperes jogellenes cselekményével csökkentette. Kiemelésével végül annak, hogy alperes kártérítési kötelezeltsége a felperes erkölcsi épségének jogellenes megsértését megállapító tény elkövetésével, vagyis a nemi közösülés tényével már beállott, a fellebbezési bíróság azzal sem sértett jogszabályt, hogy az időelőttiség kifogásának figyelmen kívül hagyásával az alperes kártérítési kötelezettségét megállapította. A felperes társadalmi állására és az alperes vagyoni helyzetére,