Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)
Magánjogi Döntvénytár. jogállására tekintettel a végrendelkezőnek az ulóörökösnevezéssel célja volt, hogy vagyonában örökösei után az utóörökösnevezéstől eltérő törvényes öröklési rendet kizárja s ily módon a vagyonnak az örökösök családjában való megmaradását biztosítsa. Ámde az utólagos házasság tényével történt lörvényesítés folytán az anya az apáról hárult vagyonban a gyermekeket az egymás után való törvényes öröklésben többé nem előzhette meg, hanem azok magtalan elhalálozásuk esetén egymás törvényes örököseivé lettek. Ezeknélfogva, ha megállapítható volna, hogy az ulóörökösrendelésnek célja egyedül az öröklési rendnek oly értelmű szabályozása volt, amely a törvényesítés lénye folytán a törvényes öröklési rendnek megfelelt, megállaná a helvét az alpereseknek az a jogi álláspontja, hogy az utóörökösnevezés, miután célja az utólagos házasságkötéssel megszűnt, hatályát vesztelte. Azonban az utóörökösnevezés — amellett, hogy rendszerint magában foglalja -az előörökös élők közti szabad rendelkezésének tilalmát — mindig és szükségképpen magában foglalja az előörökös végrendelkezési szabadságának kizárását az utóörökléssel terhelt vagyon tekintetében, s éppen ebben áll az utóörökösnevezés lényeges jogi tartalma. Már pedig az adott esetben N. Lajos gróf végrendeletében semmi adat sincs arra, hogy a végrendelkező csak az anyával, mint esetleges törvényes örökössel szemben kívánta volna vagyonának a gyermekek családjában való megmaradását biztosítani, nem pedig a magtalanul elhalt gyermekek végrendeletével szemben is. Sőt, minthogy a végrendeletben a gyermekeket adoptálja, s a királyi kegyelem útján való törvényesííésrol is intézkedett, s ennek bekövetkezte esetére az utóörökösnevezés hatályát megszűntető rendelkezést nem tett, hololt a gyermekeknek egymás után való törvényes öröklési joga a királyi kegyelem útján való törvényesítés bekövetkeztével is megvalósult volna, szükségképpen arra kell következtetni, hogy az utóörökösnevezés célja a magtalanul elhalt örökösök végrendelkezési jogának kizárása is volt. Mindezekre tekintettel tehát az ulóörökösnevezésnek az utólagos házasság tényével bekövetkezett hatálvaveszletiségét megállapítani nem lehet, az alpereseknek csatlakozási kérelmükben előterjeszteti az a további felülvizsgálati panasza is alaptalan tehát, hogy a fellebbezési bíróság jogszabályt sértett azzal, hogy az utóöröklesi jognak az utólagos házassággal történt megszűntét nem állapította meg. Minthogy pedig a fennebb a királyi kegyelem útján való törvényesítéssel kapcsolatban előadottak szerint N. Lajos gróf az utóörö'kösnevezés hatályát az örökösök törvényesítése esetére sem 4*
