Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

40 Magánjogi Döntvénytár. megállapítása, hogy az alperes használatában hagyott ingatlan térfogata a szerződésben meghatározott térfogatnak megfelel-e? A jogalap nélkül teljesített fizetés oka tehát a kellő gondosságnak felperes részéről történt elmulasztása is volt. A kir. Kúria a pernek ezeket az adatait valamint a fizetések teljesítése óta eltelt hosszabb időt is mérlegelve úgy találta, hogy felperes az általa alperesnek jogalap nélkül fizetett haszonbértöbblet teljesen átértékelt összegének méltányos számítással körülbelül csak 20%-át követelheti jogosan alperestől. = Eddigi gyakorlat in integrum restilutio körében Blau id. h. 16. p., Mjogi Dtár XVIIL 74,, 77. stb. 24. A kisajátítást szenvedő a kisajátítási terű jogerős megállapításától kezdve korlátozva lévén az ingatlan értéke feletti rendelkezésben, nincs törvényes alap arra, hogy a becsléskori értékben a becslés időpontja után bekövetkezett csökkenés a kisajátítást szenvedőt terhelje. (Kúria 4925. dec. 19. Pk. V. 6961/1925. sz.) indokok: A kisajátító azt, hogy a kisajátított ingatlan a rajta lévő építményekkel együtt az első becslés napján 104,969 (akkori értékű) koronái ért: — fellebbezéssel nem támadta meg az a fellebbezési kérelme pedig, hogy újabbi becslés rendeltessék, mert az ingatlanok forgalmi értéke nem emelkedett a becslés időpontja óta olyan nagy mértékben, mint amilyen nagy mértékben csökkent a pénzünk értéke és így az 1917. július 19-iki értékkel számított 104,969 K magasabb az ingatlan mai forgalmi értékénél, nem teljesíthető, mert a kisajátítást szenvedő már a kisajátítási jog feljegyzésének az időpontjától (a jelen esetben 1916. szeptember 16-ik napjától) sőt már a kisajátítási terv jogerős megállapításától kezdve, ha nem is teljesen megakadályozva, de mégis nagyon lényegesen korlátozva lévén az ingatlan elidegenítésében vagy megterhelésében azaz az ingatlan értéke fölötti rendelkezésében : — nem található törvényes alap arra, hogy az 1881 :XLI. t.-c. 25. §-a szerint irányadó becsléskori értékben a becslés időpontja után bekövetkezett csökkenés — amit a kisajátítást szenvedő az ingatlan értéke feletti rendelkezési jogának a kisajátítási joggal korlátozott volta miatt magától el sem háríthatott, a kisajátítást szenvedő terhére számíttassék. = Kisajátítás valorizálása Mjogi Dtár XVI. 94.