Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

Magánjogi Döntvénytár. 35 A magyar korona értékében a szerződés keltének időpontja meg a vételárhátralék felajánlásának időpontja között bekövetkezett ilyen nagymértékű csökkenés miatt az 1923. évi ápr. hó 9-én felajánlott 650,000 K a valóságos értéke szerint már nem felelt meg a szerződés keltekor a felek által szemük előtt tartott, tehát a szerződésben kikötött értékű vételárhátraléknak és így ezt a felajánlást alperesek jogosan utasíthatták vissza; és minthogy felperes bírói letétbe is csak ilyen csökkent értékű vételárhátralékot helyezett: annálfogva felperes ezzel a letétbe helyezéssel sem tett eleget az adásvevési szerződésben kikötött vételárhátralék megfizetésére vonatkozó kötelezettségének. Nem változtat ezen az az elsőbíróság által felhozott és a fellebbezési bíróság által ítéletében elfogadott körülmény, hogy felperes nem volt késedelemben, mert nincsen olyan anyagi jogszabály és az anyagi igazság megsértése nélkül nem is állapítható meg olyan jogszabály, hogy az adós — azért, mert nincsen késedelemben, a vállalt szolgáltatásnál sokkal kisebb értékű szolgáltatással szabadulhasson, hitelezőjének rovására — a kötelezettsége alól. Ami pedig azt az elsőbíróság által elfoglalt és a fellebbezési bíróság által szintén helyesnek elfogadott álláspontot illeti, hogy alperesek felperest nem szólítván fel a vételárhátraléknak megfizetésére — «ezen mulasztásuk következményeit a szerződésszerűen eljáró felperesre át nem háríthatják)) — ez téves álláspont, mert: a meg nem támadott ténymegáHapítás szerint a felek szándéka arra irányult, hogy felperes csak akkor fizesse meg a vételár hátralékot, amikor alpereseknek a pénzre szükségük lesz — nevezetesen — ha alperesek az eladott peres ingatlanok helyett, azoknak «megfelelő másik ingatlanhoz jutva, annak kifizethetése végett a hátralékos vételárat kívánni fogják)); arra nézve azonban nem merüli fel adat a perben, hogy alperesek a peres ingatlanoknak megfelelő másik ingatlanhoz jutottak volna és így azzal, hogy felperest nem szólították fel a vételárhátraléknak megfizetésére, nem követlek el kötelességmulasztást; továbbá, mert felperes akkor,, amikor a szerződésben vállaltnál kisebbértékű szolgáltatással kíván szabadulni kötelezettsége alól, szerződésszerűen eljáró félnek nem tekinthető; végül, mert mindaddig, amíg alperesek többet nem kívánnak felperestől, mint a vételárhátralékot, annak 6o/o kikötött kamatjával meg azzal az értékkülönbözettel együtt, amely értékkülönbözet a vételárhátraléknak a szerződés megkötésekor volt értéke és a tényleges kiegyenlítésekor leendő értéke között fog fennforogni — mindaddig alperesek csak olyan értékű, tehát csak akkora szolgáltatást követelnek felperestől — mint amekkora értékű szolgáltatásra felperes magát kötelezte és így addig alperesek felperesre semminemű 3*