Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

Magánjogi Döntvény tár. 23 kelésére támaszloll igényéről arra az időre, amelyre más helyen javadalmazásban részesüli, le kellene mondania; amiből követke­zik, hogy a felperes nyugdíjának felemelése amialt, hogy az 1924. évben más helyen javadalmazás mellen alkalmazva voíi, a követ­kező évben pedig létszámapaszlás folytán elbocsáttatván, erre az évre 70.000,000 K végkielégítésben részesüli. 1924. oki. 1-től 1925. dec. 31-ig terjedő időre sem tagadhaló meg. Nem fogadható el helyesnek alpereseknek az az álláspontja, hogy a felperes évi 3200 K nyugdíja olyan értékű koronákban állapíttatott meg, aminővel a magyar korona a zürichi jegyzés szerint 1919. július 1-én bírt, mert a leiperes nyugdíjának az 1921-ben keletkezett ítélettel történi megállapításánál a koronának nem az 1919. július 1-én volt, hanem annak békebeli értéke véte­tett irányadónak ; ennélfogva nem sértett a fellebbezési bíróság jogszabályt, amikor a nyugdíj átértékelésénél az aranykorona értékét vette alapul. A nyugdíj mérvének a megállapításánál az veendő figyelembe, hogy a nyugdíj a pénznek mai vásárlóértéke mellett a nyugdíjas létfenntartásához számbavehetően hozzájáruljon, másrészről pedig a munkaadóra elviselhetetlen ne legyen. Ebből folyólag felperes az évi 3200 K-ban megállapított nyugdíj­nak teljes (100 %-os) aranyértékre való átértékelését nem követelheti, mert senkinek sem sikerült vagyonát és jövedelmét a pénz értékének csökkenésével járó veszteségtől teljes mértékben megmenteni. Másrészről pedig szemelőtt tartandó, hogy a megállapítandó nyugdíj az alperesek gazdasági és vagyoni viszonyaival megfelelő arányban álljon és vagyoni romlásukra ne vezessen. Nem sérteti a fellebbezési bíróság eljárási szabályt azzal, hogy az alperesek teljesítő képességére nézve az általuk ajánlott bizonyítást el nem rendelte, mert a fellebbezési bíróság az alpere­sek által a fellebbezési tárgyaláson előadott azokból az adatokból, hogy 16,648 kat. hold ingatlanuk van és hogy nyugdíjak fejében évenkint 22.000,534 K-t kell fizetniök. nem nyilván helytelenül vonta le azt a következtetési, hogy a felperes nyugdíjának átértékelt fizetése az alperesek vagyoni helyzetének romlását nem idézi elő. Mindezek figyelembevételével és tekintettel arra, hogy fel­peres, aki 32 ével löliötl az alperesek és jogelődjük szolgálatá­ban anélkül, hojiv ellene jogos panasz leli volna emelhető, most már 61-ik életévében van és munknképessége korlátolt, a kir. Kúria a nyugdíj összegét, tekintet nélkül felperesnek más helyen szerzett javadalmazására, 1924. évi október hó 1-től kezdve az aranykorona értékének 50 %-ban, vagyis évi 1600 aranykoroná­ban találta megállapítandónak. = Nyugdíjvalorizáció: Mjogi Dlár XVIII. ±, :\±, :!3., 35. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents