Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

10 Magánjogi Döntvénytár. ján az özvegye részére 44 q 72 kg búza vagy annak ellenértéke ítélendő meg, ami az ő megélhetésének biztosítására nz adott esetben elegendőnek mutatkozik. Ennek következtében az alperesnek ebben a részében alapos felülvizsgálati kérelme folytán a fellebbezési bíróság ítéletét ilyen értelemben meg kellett változtatni. Ellenben az alperesnek a miatt előterjesztett panaszát, hogy a fellebbezési bíróság a járadékot a károsító cselekmény elkövetésének napjától fogva ítélte meg, el kellett utasítani, mert az alperesnek kötelezettsége ettől az időtől veszi kezdetét és az alperes nem állította, hogy az elhaltnak járandóságát akár ő maga, akár pedig helyette harmadik személy a halál napja után is kiszolgáltatta a felperesek részére ; a hat hónapon belül indított kereset megindításával pedig a felperesek nem késlekedtek. — V: ö. ptk. tvjav. 1470. §. nem menthető ittasságban elkövetett cselekményt gondatlanságból eredőnek kell tekinleni. V. ö. Mjogi Dtár XVII. 93. 9. /. Aki másnak valamely jogvédte érdekét jogellenesen és vétkesen bárcsak közvetve is megsérti, az köteles a másiknak (a sértettnek) ebből eredő kárát megtéríteni. — //. A kártérítési felelősség azt is terheli, aki a kártokozó cselekményt közvetlenül nem maga követte el ugyan, de annak véghezvitelére utasítást adott. , (Kúria 1925. nov. 26. P. VI. 368/1925. sz.) Indokok: Jogszabály, hogy aki. másnak valamely jogvédteérdekét jogellenesen és vétkesen bárcsak közvetve is megsérti, az köteles a másiknak (a sértettnek) ebből eredő kárát megtéríteni. E szerint a kártérítési felelősség azt is terheli, aki a kártokozó cselekményt közvetlenül nem maga követte el ugyan, de annak véghezvileiére utasítást adott. Az a körülmény, hogy a meghagyást a harmadik személy teljesíteni nem tartozott volna, azt, aki az utasítást adta, nem mentesíti, mert az utasításadásakor okszerűleg számolnia kellett azzal, hogy meghagyása teljesítést nyer, ilykép pedig a beállott eredmény az ő magatartására vezethető vissza. Az utasítást adó magatartása tehát a más által közvetlenül elkövetelt cselekménnyel és az így előidézett kárral kétségtelenül oki összefüggésben van. Ezekre való tekintettel léves a fellebbezési bíróság jogi álláspontja, amely szerint alperes kártérítésre abban az esetben sem kötelezhető, ha valóban csupán az ő meghagyása teljesítésekép tartotta volna vissza felperes lófogatát a Coburg hercegi uradalom gazdatisztje. Alperes kártérítési felelőssége szempontjából ugyanis a fentiek alapján közömbös, hogy a károsító cselckvényt közvetlenül nem ő maga követte el s ekként az ügy el'öntésénél nincs jelentő-