Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

Magánjogi Döntvénytár. 15 A kir. Kúria: Az alperes felülvizsgálali kérelmének részben helvt ad és a fellebbezési bíróság ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy özv. V. Jánosné Zs. Zsófia részére a saját személyére nézve megítélt járadék összegét évi 14 q és 72 kg búzában vagy az elsőbírói ítélet szerint számítandó pénzbeli ellenértékében állapítja meg és hogy az ezt meghaladó keresetével a nevezett felperest elutasítja, ezeket meghaladóan az alperes felülvizsgálati kérelmét elutasítja. indokok: 1. Az ismeretlen helyen tartózkodó alperesnek perbeidézése a Pp. 174. és következő §-ainak megfelelően történt és így a bíróságok szabályszerűen jártak el, amidőn a jelen pert az alperes részére kinevezett ügygondnoknak, majd pedig az alperes részére a gyámhatóság állal kirendelt gondnoknak közreműködésével tárgyalták le. Az eljárás szabályszerű voltát és hatályosságát pedig nem érinti az a körülmény, hogy a fellebbezési bíróság ítéletének meghozatala után jelentkező és a felülvizsgálati kérelmet már saját személyében előterjesztő alperes kijelenti, hogy gondnokainak eljárását nem hagyja jóvá. II. A meg nem támadott tényállás szerint az alperes az elsőrendű felperesnek férjét (a többi felperesnek apját) késszúrással megölte. Az alperest ebből a teltéből folyóan kártérítési kötelezettség terheli a felperesekkel szemben abban az esetben is, ha való lenne a felülvizsgálati kérelmében előadott az az állítása, hogy a telt elkövetésekor az önludatlanságig ittas volt és ha e miatt a büntetőbíróság az alperest fel is mentené, mert maga az ittas állapot is az alperes rovására esik, tehát az ilyen állapotban elkövetett cselekményének magánjogi következményei alól nem mentesíti. Ennélfogva még arra sincs szükség, hogy a büntetőjogi beszámítást az alperes szerint kizáró ennek az oknak bírói megállapításáig a jelen perbeli eljárás felfüggesztessék. De az alperes által érvényesített pergátló körülmény (Pp. 180. §. 2. pontja) sem forog fenn, mert nincsen olyan jogszabály, amely szerint hasonló esetben a bűnvádi eljárásnak a polgári pert meg kellene előznie. III. A mennyiség kérdésében a fellebbezési bíróság döntését az alperes elsősorban azon az alapon támadta meg, hogy a kártérítési járadék összegének megszabásában nem a megölt személynek utolsó évi keresete, hanem a megölthöz hasonló munkakörben alkalmazottaknak átlagos keresete az irányadó. Ennek a támadásnak sincs súlya, mert a bírói gyakorlatban állandóan követett szabál\, hogy a kártérítés összegének kiszámításában a valóságos keresményt kell alapul venni. (P. H. T. 853. sz.) A fellebbezési bíróság tehát helyesen járt el, amidőn az elhaltnak halála előtti évi keresményét vette számításának alapjául, azonban az elsőrendű felperes (az özvegy) részére ily alapon megítélt járadék mennyisége meghaladja azt az összegei, amelyre az özvegy jogosan számot tarthat. Nevezetesen a megölt személyhez hasonló társadalmi osztályú és keresetű egyéneknél a családfő jövedelméből — egyéb tárgyi adat hiányában — általában .egyötödrész számítható az általános szükségletekre és egyötödrész a feleség tartására és így az özvegyen maradt feleség részére, akit férje halálával az általános szükségletekről való gondoskodás is terhel, az elhalt férj jövedelmének kétötödrésze ítélendő meg. Ennélfogva az elhaltnak 36 q 80 kg búza értékével felérő keresménye alap-