Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

i Mayánjogi Döntvénytár. 3 a házasságát nagykorúságának elértével helybenhagyta, következtetni nem lehet, mert a levélből csak az tűnik ki, hogy az alperessel az érintkezést továbbra is fenn kívánja tartani, de a korábban irt levelei tartalmát, a 6. •/. alatti levél tartalmával egybevetve, kétségtelenül megállapítható, hogy L. Hermann házasságát nagykorúsága idejében helybenhagyta. Az 5.\/. alatt mellékelt és 1921. évi november 6-án kelt levélből ugyanis kitűnik, hogy L. Hermannt szülei anyagilag támogatni megszűntek, mert megtudták vagy sejtették, hogy L. Hermann «mit fog tenni» és éppen ezért levelében az alpereshez fordul és kéri alperest, hogy tanulmányai folytathatása érdekében anyagilag segítse és azonnal 800 cseh koronát táviratilag adjon fel. «Mert az a cél, melyet ezzel a segítséggel elért, a revansot meghozza.» L. Hermann ebben a levélben azt is írja, hogy az alperes utáni vágyódását egyelőre vissza kell tartania, hogy gondolatai mindig feleségénél vannak és jobb időket fognak még megérni. írja továbbá, hogy ez a remény ad neki egyedül erőt arra, hogy tovább is kitartson. A ± •/. alatt csatolt, 1921. évi március 8-én kelt levél tartalmából is kitűnik, hogy L. Hermann nejévpl szemben a leggyöngédebb érzelmeket nyilvánította. Összevetve tehát a levelek ismertetett tartalmát kétségtelen, hogy a 6. 7. alatti levélben közlőitek folytán L. Hermann felperes a házasságát helybenhagyta, mert L. Hermann, aki főiskolai hallgató, képzettségénél és társadalmi helyzeténél fogva olyan erkölcsi színvonalon kell hogy álljon, kiről nem lehet fellenni, hogy amikor nejétől néhány nappal nagykorúsága elérte előtt pénzbeli támogatást kér és amikor nejével az érintkezést nagykorúságában is fenntartja és nejét a leggyengédebb vonzalmáról biztosítja, a házasságát még most is komolyan megtámadni kívánná. A felperesek perbeli képviselője csatolta ugyan L. Hermann felperesnek egy 1922. évi január 28. napján kelt levelét, melyet ügyvédjéhez intézett és mely I. 7. alatt a mai napon fölvett jegyzőkönyvhöz csatoltatott, melyben L. Hermann kijelenti, hogy házasságát jóvá nem hagyja, de ennek a levélnek a tartalma annak megcáfolására, hogy L. Hermann házasságát helybenhagyta, nem alkalmas, mert a dolog természeténél fogva az alperes feleséggel szemben tett nyilatkozatok mellett perdöntő egyáltalában nem lehet olyan kijelentés, melyet utóbb L. Hermann harmadik személyhez intézve tett és mely kijelentést L. Hermann valamely a bíróság előtt fel nem derített, a családi kapcsolat folytán támadt vagy más célból tett meg. Minthogy a kifejtettek szerint L. Hermann házasságál nagykorúságában helybenhagyta, úgy az ő, mint L József törvényes képviselő kereseti joga megszűnvén a kir. törvényszék a felperesekel keresetükkel elutasította. • * * A budapesti kir. ítélőtábla az elsőbíróság ítéletét megváltoztatja akként, hogy kimondja, hogy L. Hermann és V. Anna Andrejevna között Szovjet-Oroszországban Perm-ben 1920. évi május hó 15-én történt kötés semmi vonatkozásban nem tekinthető házasságnak. Indokok : A kir. ítélőtábla elfogadja az elsőbíróság ítéletében foglalt és a bizonyítékok helyes mérlegelésével megalkotott azt a tényállást, amely szerint az 1897. évi november hó 21. napján született L. Hermann felperes még kiskorúságában, 1920. évi május hó lö-én Szovjet-Oroszországban Perm-ben az alperessel a Perm város anyakönyvébe bevezetett házasságot kötött és hogy L. Hermannak az atyja L József, a gyámhatóság részéről a házasság megtámadására felhatalmazást kapott. Megállapítja a kir. ítélőtábla a peres felek előadásából, hogy L. Hermann felperes az alperessel együtt Oroszországból a fogságból 1920. évi május havábai érkezett meg Csótra, a fogolytáborba és innen 1920. június elején BudaI*