Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

4 Magánjogi Döntvénylár pesien kél hétig együtt laktak, majd L. Hermann a szeleihez utazott Csengem-, innét visszatérve két hétig ismét az alperessel lakott. Ez idő letelte után L. Hermann a szüleihez ment Csengerre, ahonnét 1920. évi szeptember havában visszatért, egy pár hónapig Budapesten tartózkodott, de az alperestől külön élt. Ezután L. Hermann Brünnbe távozott tanulmányai folytatása végett. Azóta a felek levelezésben állottak egymással. így L. Hermann az alpereshez az elsőbírósági eljárásban bemutatott és 1921. évi március ü-én kelt 2.7. alatti, az 1921. évi november C-án kelt 5. 7. alatti, továbbá a december 15-én kelt ti. •/. alatti leveleket írta, amelyek belsejében arról ír, hogy azon gondolkodik, hogy miként semmisítse meg a távolságot, hogy az alperest Brünnbe hozza, a másodikban pénzt kér az alperestől, a harmadikban pedig kéri, hogy jobb jövőben bízva reménykedjék. A fellebbezési eljárásban csatolt a 2/F. és S/F. alatti levélben is L Hermann azt írja, hogy legfőbb céljául azt tűzte ki, hogy az alperesi boldoggá tegye és kéri az alperest, hogy ne ítélje el őt szigorúan. Az 1921. évi április elsején kelt S/F. alatti levélben pedig az alperest Brünnbe hívja és azt írja, hogy az a legnagyobb öröme, ha az alperestől levelet kap. A m. kir. igazságügyi minisztérium által a kir. ítélőtábla rendelkezésére bocsátott jogi munkának (dr. Freund Henrik SzovjetOroszország magánjoga) adatai szerint 1920. évi május havában Szovjet-Oroszországban a házasságkötés akként történt az anyakönyvekről szóló 1918. évi törvény szerint, hogy a felek, az anyakönyv vezetésével megbízott hivatalnok előtt kijelentették, hogy önként házasságot akarnak kötni, továbbá, hogy közöttük törvényes akadályok nincsenek és ennek megtörténte után a hivatalnok a házasságot az anyakönyvbe bevezette. A periratokhoz csatolt anyakönyvi kivonat szerint a peres felek házasságukat ezeknek a szabályoknak megfelelően kötötték meg. A H. T. 109. és 113. §-ai értelmében, ha magyar állampolgár külföldi nővel külföldön köt házasságot, a házasság érvényessége az alaki kellékek, továbbá a nő kora és cselekvőképessége kivételével, a magyar törvény szerint ítélendő meg. Az alaki kellékek tekintetében a házasságkötés idejében és helyén fennálló törvények az irányadók. A kir. ítélőtábla arra az álláspontra helyezkedik, hogy annak a kérdésnek az elbírálásánál, hogy a peres felek házasságánál az alaki kellékek tekintetében a házasság megkötésének idejében és helyén fennálló törvények megtartattak-e, nem irányadó az a körülmény, hogy a felek házasságukat Szovjet-Oroszországban, az ottan meglevő szabályoknak megtelelően kötötték meg. A házassági törvény 113. §-ába foglalt szabály ugyanis nemzetközi jogi szabály. A nemzetközi jogban elfoglalt álláspont szerint pedig az a rendelkezés, hogy az egyik állam a saját polgárával szemben a másik állam jogszabályait alkalmazza, csak az úgynevezett elismert, vagyis azoknak az államoknak a jogszabá lyaira nézve találhat alkalmazást, amelyeknek jogszabályait a nemzetközi jogi érintkezésben az álFamok kölcsönösen elismerni szokták. A m. kir. igazságügyminisztériumnak 48,348^1923. I. M.