Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

Magánjogi Döntvénytár. házasságkötés idejében és helyén fennálló jogszabályok szerint köttetett. Ami már most a felperesnek azt a kifogását illeti, hogy a Szovjet Oroszországban a Tanácsköztársaság szervei közreműködésével, a szovjet szabályok szerint létesült házasság érvénytelen, a kir. törvényszék szintén nem találta helytállónak, mert az alább kifejtendők szerint a kir. törvényszék jogi álláspontja szerint a SzovjetOroszországban kötött házasság a magyar törvényhozás ellenkező intézkedéséig érvényes házasságnak tekintendő. A kir. törvényszék ezen megállapítás ítéleti kimondásánál abból a megfontolásból indult ki, hogy a tényleges hatalmat birtokló uralmának alávetettek a halalom birtokosai rendelkezései alól magukat ki nem vonhatják, miért is ha ezen rendelkezések betartásával a felek, mert más módon egymással házasságra nem léphetnek, egyébként nem vitás házasságkötési szándékukat a ténylegesen fennálló szabályokhoz alkalmazkodva valósítják meg, úgy a jóhiszemű házasuló feleket indokolatlanul és méltánytalanul sújtaná és családjogi vonatkozásokban kiszámíthatatlan következményekkel járna és igen nagy jogbizonytalanságot eredményezne, ha a kérdéses házasságok érvényessége megtagadtatnék. A kérdéses házasságok érvényességének megállapítását indokolja még az a körülmény is, hogy a m. kormány 4038,1918. M. E. sz. rendeletei ntézkedéseiből megállapíthatóan a Magyar Tanácsköztársaság idejében kötött házasságok érvényes házasságoknak tekintendők, már pedig ezidőszerint nincs semmiféle elfogadható indoka annak, hogy az oroszországi tanácsköztársasági uralom alatt kötött házasságok ettől eltérő elbánásban és megítélésben részesüljenek. A kifejtettek alapján a kir. törvényszék a Szovjet-Oroszországban a szovjet uralom alatt L. Hermann felperes és alperes közt létesült házasságot érvényes házasságnak elismerte. IV. De nem adott helyt a keresetnek a kir. törvényszék azon okból sem> hogy L. Hermann és az alperes a házasságot ;i H. T. 8. §-ának rendelkezése ellenére a jogosult szülő, illetve a gyámhatóság beleegyezése nélkül kötötte meg. A kir. törvényszék ugyanis a 7. sorszámú kérvényhez hiteles magyar fordításban az ö. és ö. /. alatti levelek tartalmából tényként megállapítja, hogy L. Hermann felperes az alperessel kötött házasságát 1921. évi november hó 21. napját követően, tehát teljeskorúságának elérte után, helybenhagyta. L. Hermann ugyanis, aki műegyetemi tanulmányainak folytatása végett 1920. év végétől Brünnben tartózkodik, a 2., lj. és 0. •/. alatti levelek tanúsága szerint ezen leveleken kivül is, számos ízben kereste fel leveleivel az alperest. A csatolt levelek közül csak a 6. •/. alatti származik L. Hermann nagykorúságának idejéből. A 6.7. alatt csatolt levél, mely 1921. évi december 15-én kelt, a többek közt azt tartalmazza «nagyon kérlek, hogy a szokásodhoz híven ne legyél újra szomorú, hanem egy jobb jövőben bízva, reménykedjél és örülj. Ha írsz, akkor helyesen keltezd leveleidet)). Egyedül a levél tartalmából arra, hogy L. Hermann