Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)
Magánjogi Döntvénytár. tehermentesen köteles átadni és a vevő kimutatja, hogy a vételár megfizetése által ismételt fizetés veszélyének van kitéve, az eladó a vételárnak vagy a vételár hátralékának feltétlen fizetését saját kezéhez mindaddig nem követelheti, míg a bejegyzett zálogjog törlését nem eszközli. Már pedig a 3 /. jelű adásvételi szerződés tartama szerint felperes az adásvétel tárgyát képező ingatlanokat tehermentesen adta el az alperesnek, és az e részben meg sem támadott fellebbezési bírósági ítéleti lényállás szerint az alperesnek eladott ingatlanok már a 3'/. jelű szerződés megkötésekor tetemes jelzálogos tartozásokkal voltak terhelve s azokra az ingatlanokra a jelen per folyama alatt is újabb jelzálogos követelések kebeleztettek be a felperes terhére, amely tehertételek nagyobb részben a telekkönyvi állás szerint jelenleg is fennállanak, felperes tehát a vételárnak saját kezéhez való fizetését nem követelheti, de nem kövelelheti a vételárnak, illetve a vételárhátraléknak bírói letétbe helyezését sem, mert igaz ugyan, hogy a kir. Kúria 39. sz. polgári jogi teljesülési döntvénye alapján kifejlődött joggyakorlat szerint abban az esetben, ha tehermentes vételnél a vételárhátralék fizetésére valamely feltételnek kifejezetten való kikötése nélkül határidő állapíttatott meg, — az ingatlan vevője kifejezett ellenkező kikötés hiányában — a vételárat vagy annak hátralékát vissza nem tarthatja, hanem ha az eladó a határidő bekövetkeztekor a telekkönyvi állást nem rendezte akként, hogy a vevő a tulajdonjogát tehermentesen bekebeleztethesse, a vételárat bírói letétbe helyezni köteles, — ez a jogszabály azonban csak annyiban nyerhet alkalmazást, amennyiben az ingatlan vevője a vétel tárgyát birtokba kapta, illetve a vételnél fogva birtokában tartja, ami a jelen esetben fenn nem forog, mert a fellebbezési bíróság ítéletében nincs tényállásként megállapítva, és ebben az irányban a fellebbezési bíróság ítélete nincsen is megtámadva, hogy l. i. a vevő alperes a megvásárolt ingatlanokat birtokában tartaná, sőt a 3 •/. jelű adásvételi szerződés ama tartalmával szemben, hogy a vételtárgya ingatlanok a szerződés megkötésekor haszonbérbe voltak adva és az alperes ezen bérleti viszonnyal veszi meg azokat, aminek folytán az ingatlanok után 1924. szeptember 24-én esedékes haszonbéri összeg is a vevő alperest illeti, alperesnek a felülvizsgálati tárgyaláson tett s a felperes által kétségbe nem vont kijelentése szerint a helyzet akként alakul, hogy a haszonbérlő csakis az 1924. szeptember 24-én esedékes haszonbéri részletet fizette meg az alperesnek, az azt követő időkben esedékes haszonbéri részletek azonban a felperes hitelezői által bíróilag letiltatván, azokat az alperes meg nem kaphatta, mivel a haszonbérlő a letiltás következtében az esedékessé vált haszonbéri részleteket esetről-esetre bírói letétbe helyezte, a