Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

Magánjogi Döntvénytár. 149 használat körét túl nem lépi és a kisebbségnek a jogait egyebekben nem csorbítja. A felperes állal ebben a perben képviselt ellenkező felfogás mellett nemcsak teljesen rendezetlenül maradna az a viszony, amely a tulajdonostársak között a kezelés és használat tekintetében fennáll, hanem a kisebbségnek módja lenne arra is, hogy magatartásával a gazdálkodás rendes menetét akadályozza vagy azt lehelellenné is tegye. Ez az eredmény pedig ellenkeznék a jóhiszeműség és a méltányosság követelményeivel és e mellett a többség jogos érdekeinek nyilvánvaló sérelmével járna. Ezeket tartva szem előtt a per eddigi adatai alapján az állapítható meg, hogy a haszonbérleti szerződésnek a felperes tulajdonostársai részéről történt meghosszabbítása az illetményarány szerint a kisebbségben levő felperest is kötelezte, mert a meghosszabbítás általában megfelelt azoknak a szempontoknak, amelyek mellett a többségi határozat a fentebb kiemeltek szerint kötelező lehet. Nevezetesen maga a meghosszabbítás, továbbá hogy az három évre, vagyis a lelek közölt éppen megindult közösség — megszüntetési pernek valószínű tartamára történt, az adott helyzetből okszerűen folyó és valamennyi örököstárs érdekének józan mérlegelésével tett intézkedésnek minősül, tehát a rendes gazdálkodás körét túl nem lépte. Abból a körülményből pedig, hogy az egyidejűleg elbírált 1926. P. VI. 122/1926. számú per irataihoz A) alatt eredetben csatolt szerződés szerint a felperes az 1920/21. gazdasági évre maga sem kötött ki nagyobb haszonbért, mint amennyit a többség folytatólagosan kikötött, továbbá abból, hogy ezt a haszonbért a képviselője által alpereshez intézett (másolatban 4. alatt csalóit) levél szerint a felperes maga is megfelelőnek találta, következtetni lehet arra, hogy a kikötött haszonbér összege megtelelő volt és így arról sem lehet szó, hogy a meghosszabbító szerződés a felperes haszonvételi jogának oly csorbítását vagy kijátszását jelentelte volna, amilyet a leiperes a fent kifejteltek értelmében a többségi elv folyományaképpen sem lenne köteles lűrni. = Lényegileg megfelel a ptk. tvjav. H00. és 1404. §. álláspontjának. A többségi elv helyes formulázása szemben a Mjogi Dtár XVI. 103. sz. határozat határozatlan szövegével. Lásd Szladits Jogtud. Közi. 1923. 9. sz. 98. A nő az özvegyi haszonélvezeti jogra csak akkor válik érdemellenné, ha közmegbotránkozást keltő s férje emlékét meggyalázó erkölcstelen életet folytat. E részben nem tesz különbséget az, hogy elhalt férje hagyatékára vonatkozó haszonélvezeti joga törvényen, avagy férje intézkedésén alapszik-e'/