Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

U8 Magánjogi Döntvénytár. szerinl az ő nővéréi) a hagyatéki ingatlan vagyon 1 ,s része természetben megilleti, csak azt jelentette, hogy a felperes a tulajdonául megítélt hányadrésznek megfelelő arányú, de társaival közös és együttes birtoklásra és használatra van feljogosítva. Amennyiben tehát a tulajdonostársak a valamennyiök egyetértésével 4921. szeptember 30-ikáig meghosszabbított haszonbérleti szerződés lejártával nem a közös házikezelést vagy a természetbeli közös használatnak valamely más módját határozták el, úgy a hasznosításnak ezeken kívül eső egyéb módját kellett fontolóra venniök, mert ellenkező esetben az ingatlan mindannyiuk kárára esetleg parlagon maradhatott volna. Természetbeli közös használat iránt a per eddigi adatai szerint megegyezés nem jött létre és ilyen helyzetben az örököstársaknak illetményarány szerinti 2/a része, tehát többsége azt a megoldást választotta, hogy az ingatlanokat további három évre a 16 éve ott levő régi haszonbérlő kezén hagyja. Az ebben a tárgyban 1921. szeptember hó 14-ikén létrejött (nem kifogásolt másolatban YX) alatt csatolt) szerződés szószerinti szövegében ugyanúgy rendelkezik, hogy a tulajdonostársak a szerződést az eszmei a/s részre vonatkozólag hosszabbítják meg és hogy nem szavatolnak azért, hogy a szerződést a felperes is meghosszabbítja-e, mindazonáltal nem kétséges, hogy a többséget alkotó felek akarata a haszonbérletnek mint ilyennek meghosszabbítására irányult, aminthogy azt másképpen, nevezetesen eszmei részekre meghosszabbítani nem is lehet és ezért a szerződésnek fentebb említett szövegét úgy kell érteni, hogy azzal a felek csak ki akarták emelni, hogy ők V3 részben tulajdonostársak és ebből folyóan ki akarták zárni a felelősségüket a velük szerződő haszonbérlővel szemben arra az esetre, ha ez utóbbi az Vs részben társtulajdonos felperesnek fellépése folytán a haszonbérletből folyó jogait egyáltalában nem, vagy nem a velük megállapított feltételek mellett gyakorolhatná. Lényegében tehát ez a szerződés a haszonbérletnek a többség részéről a szerződésben megállapított tartalommal történt meghosszabbítását jelenti. Az ilyképpen kelelkezelt többségi határozat pedig a felperest is kötelezi annyiban, amennyiben a haszonvétel módját az adott helyzetnek, a közös ingallan mezőgazdasági jellegű mivoltának és a rendes gazdálkodás szabályainak megfelelően állapította meg. Ugyanis a közösségben levő társak mindegyikét terheli a közösségből folyó az a kötelezettség, hogy a közös dolog rendes kezelésében közreműködjék, ha ily közreműködésre a kezelés vagv haszonvétel érdekében szükség van. Ebből következik, hogy olyan esetben, amidőn a haszonvétel módjára nézve határozni kell és egyhangúság el nem érhető, a kisebbség köleles alávetni magát a többség határozatának, ha e határozat a rendes és észszerű