Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)
10'. Mayánjogi Döntvénytár. Határozat. Aki az ö tetszésétől függő visszavonásig (precarium) engedett át valamely dolgot másnak birtokába, nincsen jogosítva a visszavonás alapján a használati birtoklást önhatalommal megszüntetni (megháborítani) s amennyiben ily irányban önhatalmat gyakorolna, a használati birtokos egy éven belül sikerrel léphet fel ellene sommás visszahelyezési keresettel. Nem vonatkozik ez a szabály arra az esetre, amikor a használat puszta alkalmi szívességen alapult. Indokol;: 1. P. Jánosné szül. M. Julianna és ilj. M. László felperesek az idősb M. László alperes ellen sommás visszahelyezés iránt indított perükben keresetüket arra alapították, hogy a peres ingatlanok felének négy év óta tartó békés birtokában az alperes mindkettőjüket megháborította azzal, hogy az ingatlanokat saját kezelésébe vette. Az alperes, mint a peres ingatlanok tulajdonosa azzal védekezett, hogy az ingatlanok felét csak tetszésétől függő visszavonásig adta az első- és másodrendű felperesnek használatul, a kereseti ingatlanokat ennélfogva az első-és másodrendű felperestől visszavehelte anélkül, hogy ezzel birtokháborítást követett volna el. Ebben a perben a kir. Kúria az 1925. évi február 19-én P. III. 5358/14/1924. szám alatt kelt ítéletével * az első- és másodrendű felperest sommás visszahelyezés iránti keresetével elutasította s ítéletének indokolásában kimondotta, hogy az alperes az első- és másodrendű felperesnek az alperes tetszésétől függő visszavonásig átengedett birtoklási önhatalmúlag megszüntethette anélkül, hogy ezzel iirlokháborítást követett volna el s jogszabályt sért a fellebbezési bíróságnak az az ítéleti döntése, amellyel a precariumon nyugvó birtoklás önhatalmú visszavonását a birtokháborítás jogi fogalma alá vonva, az alperest a kereseti ingatlanoknak az első- és másodrendű felperes békés birtokába való visszabocsátásra kötelezte. 2. V. Ferencné azelőtt özv. P. Sándorné és társai felpereseknek özv. P. Mihály né és társai alperesek ellen birtokháborítás eltiltása iránt indított perében a megállapított tényállás szerint özv. P. Mihályné elsőrendű alperes még az 1906. évben a kereseti ingatlanoknak (alsórészként megnevezett) felét ideiglenesen, visszavonásig való használatra P. Sándor nevű fiának engedte át, aki az említett ingatlant haláláig birtokában tartotta, halála után pedig azt örökösei, a felperesek birtokolták. A felpereseket ebben a birtokukban az elsőrendű alperes megbízásából a másod- és harmadrendű alperesek megháborították. Ebben a perben a kir. Kúria az 1925. évi augusztus hó 18. napján Psz. 1804/17/1925. szám alatt hozott ítéletével az alpereseket a további birtokháborítástól eltiltotta. A kir. Kúria ítéletének indokolása szerint a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, amely szerint a felpereseket mint nem valódi, hanem csak álbirtokosokat a megháborított birtok védelme nem illeti meg, nem helytálló s az a körülmény, hogy a felperesek nem vitás birtoka az elsőrendű alperes részéről szívességből történt átengedésen alapszik, nem fosztja meg őket * Mjogi Dtár XVIII. 44. sz.
