Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)
Magánjogi Döntvénytár. 99 értékkülönbözetének azl a felerészét fizesse meg -45 nap alatt, amely 1918. év február hó lö-ike és a tényleges kifizetés ideje közt, a zürichi jegyzés szerint fenn fog forogni. Ha alperes ebbeli fizetési kötelezettségének eleget tesz, az esetre a felperesek annak a tűrésére köteleztetnek, hogy a tulajdonjog, az alperes kérelmére, a rákosszentmihályi 1291. számú telekkönyvi betétben A. 1. 2. sorszám és 3015. hrszám alatt vezetett ingatlara, a jelen ítélet alapján az alperes javára bekebeleztessék. Amennyiben azonban az alperes ebbeli fizetési kötelezettségének a lenti idő alatt eleget nem tenne, az esetre a felek közt 1918. évi február havában létrejött adás-vételi szerződést hatálytalannak nyilvánítja s az alperest végrehajtás terhe alatt arra kötelezi, hogy az adás-vétel tárgyát, vagyis a fentebb meghatározott ingatlant 45 nap alatt a felperesnek birtokába bocsássa, de csak az esetre, ha a felperesek, a már részükre lefizetett 3000 K vételári részlet fejében 7.338,027 K-t, ugyanezen idő alatt az alperesnek visszafizetik. Indokok : Alapos az alperes felülvizsgálati kérelmének az a panasza, hogy a fellebbezési bíróság jogszabályt sértett, amikor a felek közt vitás kérdés elbírálásánál az alperes által három részletben lefizetett 3000 K-nak valorizálását rendelte el és az elszámolást az ekként valorizált összegeknek számba vételével ejtette meg. Mert az említett és a szerződésszerű haláridőn belül fizetett összegeket a felperesek kifogás és jogfenntartás nélkül a vételár törlesztésére elfogadván, ezek a fizetési készletek, a felek közti kötelem szempontjából létezni megszűntek és az elszámolásba többé már bele nem vonhatók. Ámde alapos a felperesek csatlakozási kérelmében előterjesztett az a panasz is, amely szerint jogszabályt sértett a fellebbezési bíróság, amikor az alperes vételárfizetési kötelezettségének számszerű megállapításánál, az ingatlan forgalmi értékét vélte alapul, mert ez a forgalmi érték a felek közrehatásán kívül eső okokból: változásnak van alá vetve. A kii*. Kúria a felek közti elszámolás egyedüli biztos és határozol! alapja gyanánt, a kölcsönös egyetértéssel megállapított azt a vételárat fogadja el, amelyet a felek 1918. év február havában, az ingatlan megfelelő ellenértékéül: 6150 K-ban határoztak meg, amelyre a nem vitás tényállás szerint 1923. évi július hó 21-ig, az esedékes kamatokon kívül három részletben: 3000 K-t már lefizettek, mert a felek közötti szerződés érvényesen jött létre, a felek közötti jogviszony elbírálásánál így a szerződés rendelkezései irányadók; ebből pedig következik, hogy a felperesek az írásban előterjesztett panaszai jogosultságának elismerése mellett a kir. Kúria elszámolandónak csak a hátralékos 3150 K-t és e tőke után 1921. évi július hó 21-től járó 4% kamatot találja, azért, mert a nem vitás tényállás szerint az alperes ezeket a kamatokat, a most kiemelt határidőig kifizette. Kétségtelen ugyan, hogy a szerződés megkötése óta a pénz értékében beállott nagymérvű csökkenés mellett, ha a hátralékos vételár a kitüntetett összegben nyer kiegyenlítést, a szerződés nem felel meg az értékkiegyenlítés elvének- és a felperes nem kapja meg az ugyanazon mérvű koronában kiegyenlíteni kívánt hátralékos tartozásban azt az értéket, amelyet a szerződés kötésekor megállapított vételárban a felek kölcsönösen megállapítani 7*
