Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

100 Magánjogi Döntoénytár. kívántak és így az alperes által letétbe helyezett összeg a még hátralékos tartozást nem is fedezheti, a felperes tehát joggal vetheti ellen, hogy a felek akaratától független körülmények következtében a korona értékében beállott csökkenés folytán, ez az érték nem áll arányban azzal az értékkel, amelyet az átbocsájtott ingatlannal az alperesnek adott, tekintettel azonban arra, hogy a jelen szerződés kötése idejében már beállottak azok a jelenségek, amelyek a pénz értéke lecsökkenésének beálltára engedtek következtetést és ennek dacára a vételár kiegyenlítésére aránytalanul hosszú idő — öt év — lett megszabva, tekintettel továbbá arra, hogy az alperes a szerződésben vállalt kötelezettségének megfelelt és hogy a pénz értékében beállott nagymérvű csökkenés országos csapást jelent, amelynek következményeit oly szerződésnél, ahol annak a rendelkezései betartatnak, kell, hogy az abban részes felek mindegyike viselje, ezekre való tekintettel a kir. Kúria a jelen esetben ezt az értékkülönbözetet a felek között megosztandónak találta és akként döntött, hogy ha az alperes a hátralékos tőkét és ennek 1921. évi július hó 21-től számítolt 4% kamatát, valamint a tőke valorizált értékét, mint a felek által, a jogügylet létrejötte idején szem előtt tartott és az ingatlan akkori értékének megfelelő ellenértéket, illetve ennek az ellenértéknek a felét 45 nap alatt a felpereseknek megfizeti, az esetre az alperes, fizetési kötelezettségének eleget tevén, jogosult az adás-vétel tárgyát tevő ingatlan telekkönyvi tulajdonjogát a felperesektől követelni. Amennyiben azonban az alperes fentebb meghatározott fizetési kötelezettségének eleget nem tesz, az esetre a szerződés hatálytalannak volt nyilvánítandó, mert ez esetben nincs értékkiegyenlítés és a szerződés az alperesre ez okból lehetetlenné vált. A hatálytalanításnak jogkövetkezménye: az előbbi állapot helyreállítása; vagyis az alperes az 1918. év február óta használt ingatlannak birtokát a felpereseknek kiszolgáltatni köteles, azonban nem feltétlenül, hanem csak az esetre, ha a felperesek az alperes által már lefizetett 3000 K vételárrészletnek nem vitásan 7.338,027 K-t kitevő valorizált értékét az alperesnek visszafizetik és pedig kamatmentesen azért, mert alperes 1918. év február havától fogva az ingatlannak birtokában volt. = Hátralékos vételár valorizálására I. fent a 21. és 22. sz. esetet és jegyz. 62. Az alkalmazott, aki a főnökétől felajánlott fizetésemelést keoeselte, ezzel nem utasította vissza a felemelés tárgyában tett ajánlatot. (Kúria 1926. jan. 27. P. II. 1972 1925. sz.)