Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

Magánjogi Döntvénytár. 95 Viszont özv. K. Petemé is rosszhiszeműen járt el, amikor felperessel szerződött s attól vételárat is felvett, jóllehet az ingatlant már előzetesen D. Pálnak eladta; s ezzel az eljárással maga is közrehatván abban, hogy felperes az utóbb hatálytalanított ügyletet megköthette, rosszhiszemű ténykedésével kapcsolatban felperesre háramlóit ezt a vagyoni hátrányt részben viselni özvegy K. Péterné is köteles volt. Erre való tekintettel s figyelemmel arra is, hogy felperes ezt a követelését nagyobb időhaladék után érvényesíti; s mérlegelve azt is, hogy nincs adat, hogy özv. K. Péterné a 13,000 K-t akként felhasználta vagy felhasználta volna, hogy magát a pénz értékcsökkenése ellen megvédte, vagy hogy az ügylet alapján gazdagodólt és a gazdagodás értéke, az ő vagy örököseinek a birtokában megvolna, a kir. Kúria alpereseket, mint örökösöket az eredeti állapot helyreállításaként, a követelés elértéktelenedését is számba véve, a jelenlegi állandósultnak tekinthető árfolyamú koronában, a rendelkező rész szerinti összeg megfizetésére kötelezte, s felperest csak az ezt meghaladó követelésével utasította el. = A tétel ismét úgy hangzik, mintha már a puszta (birtoklással meg nem erősített) adásvétel is megállapítaná a vevő jogcímének védelmét későbbi tkvi jogszerzéssel szemben. L. fennt 18. és kül. 40. sz.; továbbá ftljogi Dtár XVI. 56. és XVII. 98. sz. — Jogcímvédelem megajándékozott javára fennt 25. sz. 59. Hátralékos vételárnak hosszabb időre elosztott évi tőketörlesztő részleteit a bíróság — tartási jellegükre tekintettel — felemelte. (Kúria 1926. márc. 19. P. V. 6166/1925. sz.) A kir. Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmének részben és akként ad helyt, hogy a fellebbezési bíróság ítéletében meghatározott évi 300 K-s törlesztési részletet évi 800 K-ra emeli fel, amely összeg a magyar koronának a zürichi tőzsdén 1918. április 24. napján jegyzett középárfolyamának megfelelő értékben fizetendő. Indokok: Bár a peresfelek között 1918. április 24. napján létrejött elidegenítési ügylet az arról készült s «adásvevési szerződés)) című okirat tartalmából, valamint az okirat kiállításának körülményeire nézve szolgáltatott tanúbizonyítékok adataiból és az eskü alatt kihallgatott felek vallomásaiból, megállapíthatólag nem életjáradéki, hanem adásvevési szerződésnek minősíthető ugyan, mindazonáltal ez a körülmény nem nyújt elfogadható alapot a szóbanforgó adásvevési szerződés felbontására, illetve hatálytalanítására, mert az adott esetben a felperes állal felhozott az a támadási ok, hogy a jelen per megindítása előtt az alperesek