Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)

7(1 Magánjogi Döntvénytár. az irányadó; azonban a pénznek a háború következtében beállott rendkívüli gazdasági viszonyok folyományaként jelentkező elértéktelenedése nem mellőzhető, mert különben méltánytalanság érné a kötelesrészre jogosultat. Ezen az alapon tehát az ajándékozáskor volt érték az értékben állandó jellegű aranykorona figyelembevételével felértékelendő ; ebben az esetben azonban az ingatlannak a rendes gazdasági viszonyok közt is előálló értékemelkedése a megajándékozott javára annál inkább levonásba veendő, mert az ingatlan rendkívüli értékemelkedése nem mindenütt megy végbe ama arány szerint, amelyben a papírkorona áll az aranykoronához. Nem mellőzhető továbbá a pénz értékének romlásából származó kockázatnak méltányos megosztása sem. Viszont ( . . . mint a fejben . . . ) A jelen esetben a felperesek az 11)23. november 21-iki becsű értékének valorizálását kívánják ; az alperes ezt ellenzi és szükség esetén új becsű megtartását kéri. Az új becsű azonban csak újabb bizonytalanságot eredményezne ; illetőleg az új becsű papirkoronája is átszámítandó volna aranykoronára, ami az 1923. november 21-iki becsű papírkorona értéke alapján is eszközölhető a bíróság előtt is ismeretes ama köztudomás alapján, hogy pénzünk vásárlóereje 1023. november óta mostanig négyszeresen lecsökkent. Ehhez képest a kir. Kúria az 1923. november hő 21-iki becsű alapján megállapított, mindkét fél által összegszerűleg elfogadott kötelesrészeket négyszeresre véve és a felemelt összegeket a mai oszlószámmal aranykoronára átszámítva és ebből a méltányosnak talált kockázati összeget leütve az elsőrendű felperesnek 820, a másodrendű felperesnek 750 és a harmadrendű felperesnek 670 aranykoronában állapította meg kötelesrészét stb. = Ugyanígy P. I. 2018/24.: «A kötelesrész értéke, ha annak meghatározására más adat nem áll rendelkezésre, s egy újabb becsű a feleket aránytalanul terhelné vagy célravezetőnek egyéb okokból sem találtatnék, átértékeléssel vagyis akként állapítandó meg, hogy a kötelesrésznek a korábbi időpontra vonatkozó becsű alapján kiszámított tőkeösszege átszámíttatik az ítélethozatal idejében volt pénzértékre s ennek összegében, vagy ha ez a fennforgó körülmények között esetleg túlmagasnak és a kötelezettre aránytalanul súlyosnak találtatnék, a méltányosság elvei nyomán meghatározandó összegben ítéltetik meg a jogosítottnak.)) — V. ö. P. L 2272/1923. is. Ebben az esetben a kir. Kúria az alperesek által bírói letétbe helyezett összegeket a kötelesrész megállapításánál számításba nem vette, mert a bíróság az alperesek kérelme dacára a letétbe helyezett öszszegnek a felperesek részére leendő kiutalása iránt nem intézkedett, az alperesek a kiutalás pótlólagos eszközlése iránt joglépést nem teltek és mert ekként a letett összeg nem állott a felperesek rendelkezésére. — Ugyanígy P. I. 529/1924. : «A bírói letétbe helyezett összeget a felperes ugyan nem vette fel a bírói letétből, mégis az ő terhére, mint törlesztés számításba volt veendő, mert a hitelező készpénzbeli tartozás esetében részletfizetést is tartozik elfogadni. A bírói letétbe helyezett, a felperesnek most is rendelkezésére álló 128,713 K 7*50 aranykoronával vétetett levonásba a 2831*83 aranykoronából.)) — Hasonlókép más esetben P. I. 924/1924.: «A felperesek a pénz megkínálásakor kifejezetten kijelentették az alpereseknek, hogy amennyiben a kir. Kúria a fellebbezési bíróság állal megítélt összeget felemelné, abban az esetben a felajánlott fizetést csupán «a contó* fizetésnek fogják tekinteni és elszámolni. Minthogy pedig ezzel a nyilatkozattal az alperesek érdekei teljesen megóvattak és minthogy a fennforgó bizonytalan gazdasági viszonyok közt az értékcsökkenésből eredhető károsodás lehető elhárí-