Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)

68 Magánjogi Döntvénytár. ben ismeretessé. A pénzforgalom ideiglenes szabályozása tárgyában alkotott, a 86. sz. polgári teljes-ülési döntvény hozatalakor hatályban volt 1921 : XIV. t.-c. 4. §-a úgy rendelkezett, hogy az államjegyeket «a koronaértékben teljesíthető minden olyan fizetésnél, amelyet jogszabály, szerződés vagy más jogügylet alapján nem kell ércpénzben teljesíteni, mindenki és így minden közpénztár is teljes névértékükben elfogadni köteles)). Ebből a rendelkezésből kitűnik, hogy maga a törvényhozás is és pedig már oly időben, midőn koronánk értéke a svájci paritás szerint 100 papirkoronánként mintegy 27* aranykoronára sülyedt, a pénztartozás lerovására irányuló valutajog meghatározásánál minden kélségen kívül, a ((korona=korona)) fikciójának álláspontját foglalta el. Az idézett 1921 : XIV. t.-c. 4. §-ában foglalt jogszabállyal azonos rendelkezést tartalmaz a Magyar Nemzeti Bank létesítéséről és szabadalmáról szóló 1924: V. t.-c.-hez mellékelt és törvény erejével bíró alapszabályok 82. cikke is. Ilyen körülmények között, midőn a megítélt baleseti járadékösszegek felemelésének kérdése felmerült és az e tárgyban keletkezett vitás elvi kérdés eldöntésére előbb a kir. Kúria jogegységi tanácsának 24. sz. polgári döntvényével, majd ezt követően a kir. Kúria teljes-ülésének 86. sz. polgári döntvényével sor került, a kir. Kúria belátta ugyan, hogy a korona vásárlóerejének nagyfokú csökkenése miatt a koronában megítélt járadék a legtöbb esetben nem felel meg most már rendeltelésének, de felismerte a kérdésnek a közgazdasági élet egész mezejére kiható fontosságát és azt, hogy a megoldás közjogi természetű valutajogunk körébe vág. Ennélfogva a kir. Kúria akkor tartózkodott az eléje tűzött kérdésnek igenleges eldöntésétől és — amint az idézett 86. sz. polgári teljes-ülési döntvény indokolásából kitűnik — e kérdésben az orvoslást az államhatalomnak az erre hivatott ágaitól, vagyis a kormányzattól és a törvényhozástól várta — mint amelyek egyedül lehetnek abban a helyzetben, hogy a kérdésnek minden felismerhető vonatkozását — az egyöntetűség kívánalmának is szemelőtt tartásával — megfelelő jogszabály alkotásával rendezzék. Ily rendezés azonban nem következett be. Minthogy az igényjogosultaknak az említett teljes-ülési döntvény indokolásában is felismert lényeges jogsérelme a legégetőbb kérdések egyike, továbbá minthogy az a körülmény, hogy a pénztartozások egyéb nemeit illetően a bírósági gyakorlat nem mutat elzárkózást a támasztott valorizációs igényekkel szemben, végül minthogy törvényhozási felhatalmazás alapján a kir. kormány is rendeleti úton úgy az 1921: XIV. t.-c.-nek, mint az 1924 : V. t.-c.-nek hatályossága alatt egyebek közt a forgalomban lesülyedt értékű koronát szorzószámok alkalmazásának alávető irányban több oly