Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)

Magánjogi DÖnívénytá r. 67 felemelhető vagy leszállítható, hogy a marasztalásban meghatározott pénznem értéke lényegesen megváltozott. Indokok: I. A kir. Kúriának 1923. évi június 18. napján tartott teljes-ülésében hozott és az 1923. évi június 26. napján tartott polgári teljes-ülésben hitelesített 86. sz. polgári döntvénye így szól: «a kir. Kúria teljes-ülése a jogegységi tanácsnak 24. sz. polgári döntvényét hatályon kívül helyezi és kimondja, hogy: a baleset folytán megítélt járadékot a sérült személyén kívül eső körülményeknek, jelesül a gazdasági viszonyoknak időközben beállott változása alapján bírói hatáskörben sem felemelni, sem leszállítani nem lehet.» A kir. Kúria VI. polgári tanácsa Várnai János felperesnek, a Cs. kir. szabadalmazott déli vaspályatársaság alperes ellen baleset, folytán megítélt járadék felemelése iránt indított és a kir. Kúriánál P. VI. 2280/1924. sz. a. lajstromozott perében a kir. Kúria elnökéhez áttette az arról a határozatáról szóló jegyzőkönyvet, hogy elvi kérdésben el kíván térni a kir. Kúria teljes-ülésének 86. sz. polgári döntvényétől. Mivel az ekként vitássá vált elvi kérdést az 1912. évi LIV. iörv.-cikk (Ppé.) 71. §-a, valamint az 59,200/1912. I. M. sz. (I. K. XXI. évfolyam, 12. sz., 411. lap) rendelet 18. §-ának 1. pontja szerint a kir. Kúria teljes-ülésében kell eldönteni, a kir. Kúria elnöke 1925. évi március hó 17-én 1925. El. XII. E. 3. sz. a. kelt iratával a vitás elvi kérdés újabb eldöntése végett a most felhívott rendelet 19. §-ának 1. bekezdése értelmében az ügyel a kir. Kúria polgári teljes-ülése elé utalta. II. A teljes-ülés az alulírt napon meghozta a rendelkező részben foglalt fenti határozatot, amelynek indokai a következők: III. Azokban a peres ügyekben, amelyekben felmerült vilás elvi kérdés eldöntése tárgyában a kir. Kúria jogegységi tanácsának 24. sz. polgári döntvénye keletkezelt, a perrel érvényesíteni kívánt igény lényegében véve arra irányult, hogy mivel a marasztaló végítélet hozatalát követően beállott gazdasági eltolódások következményeként a megszabolt fizetési pénznemnek a magyar koronának a marasztalás idejében volt belső értéke, vagyis vásárlóereje tetemesen csökkent s így akkor, midőn a marasztalt fél az ítélettel terhére rótt fizetési kötelezetlséget a koronának névértékkel számítolt összege szerint rójja le, a járadékjogosult nem jut ahhoz az értékhez, mely részére odaítéltetett, a korona romlásában rejlő jelentékeny károsodásnak elhárításaként a bíróság a koronában meghatározott járadék számszerű összegét emelje fel. Ez az igény, amely a korona időközi romlásában találja alapját, a baleseti járadék valorizálása elnevezés alatt vált jogéletünkön