Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)

Magánjogi Döntvénytár. 47 a pénz leromlásából származó károsodás viselése nem hántható át egyedül csak arra, aki egy másikkal szemben családi vagy örökjogi alapon pénzszolgáltatásra kötelezve van. Ezeknek és annak a tekintetbevételével, hogy a fennforgó esetnél a felperesek az örökhagyó szülői, az alperes pedig az örökhagyó hilvestársa, tehát a peresfelek mindkét vonatkozásban a legközvetlenebb rokonsági kapcsolatban voltak az örökhagyóval, továbbá annak tekintetbevételével, hogy a per tárgyát tevő ági vagyon ház és beltelek, a házak értéke pedig a többi vagyontárgy értékével arányosan rendszerint nem emelkedett, jövedelmezősége ellenben azokénál jóval csekélyebb volt: a kir. Kúria az adott esetben azt találta méltányosnak, ha az alperesi ági vagyonérték címén 3500 aranykoronának jelenleg megfelelő 59.500^000 koronát térít meg felpereseknek akkor, ha erre az összegre is kiterjedő özvegyi haszonélvezeti joga meg fog szűnni. A 3500 aranykorona átszámításánál a m. kir. pénzügyminiszternek a Budapesti Közlöny 1924. évi 285. számában közölt 172,767/1924. számú rendelete folytán a 17,000-es szorzószám vétetett alapul. Az ági érték biztosításának módját a rendelkező részben foglaltak szerint azért kellett meghatározni, mert az alperesnek a vele szemben megítélt ági vagyonra özvegyi haszonélvezeti joga van, ő tehát méltánytalanul terheltetnék azzal, ha ezt az összeget bírói letétbe kellene helyeznie, noha az bekebelezés útján is megfelelően biztosítható. = Ad I. Állandó gyakorlat: P. H. T. 227. sz. (Mjogi Dtár V. 19.) — Ad II. Megfelel a kötelesrész természetbeli kiadását megtagadó álláspontnak, 1. fent 13. sz. — Ad III. Az ági vagyonérték valorizálását elvileg elfogadó álláspontra nézve, szemben a Mjogi Dtár XVI. 99. sz. esettel, 1. fent a 14. sz. esetet. — Ad IV. A család- és örökjogi átértékelés mértékére és általában a pénzromlás káros következményeinek megoszlásának elvi álláspontjára nézve 1. fent a 10.,- 11. és 13—14. sz. eseteket. 19. /. A vevő az ő vételár fizetési kötelezettségének csak azáltal tesz eleget, ha a vételárat olyan mennyiségű koronákban fizeti meg, ami megfelel a szerződéskötésekor volt benső értékének. — //. Ebből a szempontból következik az, hogy a vevő a fizetés idejében érdekkiegyenlítésképen vagy azt az értékkülönbözetet is megtérítse, amely a szerződésmegkötésekor kikötött vételár benső értéke és ennek a fizetés idejében volt értéke között fennforog vagy pedig abban