Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)

48 Mayánjogi Döntvénytár. az esetben, ha az ingatlan, illetve a vétel tárgyának ára nem emelkedett a valuta leromlásának megfelelő arányban, térítse meg a vevő az ingatlannak, illetve a -megvett dolognak a vételár esedékességekor, illetve a fizetés felajánlásakor való valóságos értékkülönbözetéi. „, . (Kúria 1925. febr. U. P. V. 3991/1924. sz.) A kir. Kúria: Az alpereseket felülvizsgálati kérelmükkel elutasítja, ellenben a felperes felülvizsgálati kérelmének helyet ad, a fellebbezési bíróság ítéletét megváltoztatja akként, hogy az alperesek végrehajtás terhével kötelesek 60.000 K tőkéi, ennek 1923. évi március hó 5. napjától járó 5% kamatát és azt az értékkülönbözetei, amely a 60,000 K-nak az 1918. évi március hó o-iki értéke és a lényleges fizetés napján való értéke közölt a zürichi jegyzés szerint jelentkezni fog megfizetni.. Indokok: Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben elsősorban azt panaszolják, hogy a fellebbezési bíróság a B) és C) alatti szerződések tartalmával ellentétesen állapította meg a kötelem keletkezésének, a jogok és kötelezettségek kezdő határnapjának 1919. évi március hó ö. napját. Az alpereseknek ez a panasza nem alapos. Ugyanis az elsőbíróság ítéletében megállapított és a fellebbezési biróság által elfogadott lényállás szerint, amely különben a B) alatti ideiglenes adásvevési szerződés tartalmának is megfelel, özv. L. Sándorné és L. Viktorné, mint L. Viktor és 0. János képviselői és L. Viktorné a saját személyében is a B) alatt csatolt ideiglenes adásvevési szerződéssel 1918. évi március hó 5. napján megvették felperestől ennek a hévízszentandrási 184. sz. Ijkvben 110/1. hrsz. a. felvett vendéglőt képező ingatlanát az ahhoz tartozó felszereléssel együtt 80,000 K-ért, amelyből 20,000 K-t nyomban kifizettek, 60,000 K-t pedig a fellebbezési biróság ténymegállapítása szerint 1918. évi március hó 5. napjától számított öt é\ múl\ar vagyis 1923. évi március hó U. napján voltak kötelesek a vevő alperesek a felperesnek megfizetni. — A vevők az ingatlant a vendéglői felszereléssel együtt nyomban birtokba vették s azoknak jelenleg is birtokában vannak. Továbbá meg van állapítva, hogy az 1918. évi augusztus hó 16. napján kiállított végleges adásvevési szerződés, amelyet már a felperes és az alperesek írtak alá s amelynek alapján a tulajdonjog az alperesek javára bekebeleztetett, mindenben megfelel a B) alatti ideiglenes szerződés tartalmának, amit a szerződő felek a végleges adás\e\esi szerződésben kifejezetten is hangsúlyoznak és elismerik, hogy az ingatlant már 1918. évi március hó 5. napján birtokba vették. Ezen tényállás alapján helyesen állapította meg a fellebbezési bíróság, hogy a felek között a vételi ügylet 1918. évi március hó 5, napján jött létre. Már pedig a valorizáció szempontjából épen ez a döntő körülmény, mert — az alábbiakra is tekintettel — épen. ebből állapítható meg az, hog\ a felek az ügylet kötése idejében fennállott pénzértéket tartották szem előtt annak ellenére is, hogv a fizetési időpontot későbbre tették. Hogy pedig ezt 1923. március ő-ére tették, kitűnik nemcsak a fellebbezési bíróság ítéletének idevonatkozó helyes indokaiból, hanem abból is, hogy az alperesek fellebbezésükben többek között akkép nyilatkoznak : «nem vitás, hogy a peres ingatlan és ingóságok 60,000 K-t kitevő hátralékos vételárát a peresfelek által egyezően elfogadott teljesítési határnapon, 1923. évi március hó 5-én, felperesnek felajánlottuk*); és ismét (az ötödik oldalon): «miután pedig mi (t. i. alperesek) a mult év (t. i. 1923.) március hó ;J-én lejárt 60,000 K tartozásunkat felperesnek felajánlottuk)). A fellebbezési híróság tényként állapította meg, ami a felek között nem