Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)
« Magánjogi Döntvénytár. i3 következő külön mondatában az ú. n. Kálista puszta vagyoni állagára nézve tesz bizonyos kijelentéseket; a végrendelet utolsó mondatának pedig következő a szószerinti szövege: <tkérem Ch. Miklós örökösömet, hogy szeretelt feleségemet állandóan megbecsülje és az általam neki hagyott birtokot Chernél nevet viselő örökösre származtassa fiúágon továbbá. A fellebbezési bíróság figyelemmel arra, hogy az örökhagyó végrendeletében az örökösére rótt kötelezettségek tekintetében az erre alkalmas ((köteles lesz)) kifejezést használta, úgy hogy ebből a kölelezési szándék következtethető, míg ezzel szemben az a kérelem, hogy az örökösnek hagyott birtokot ez a Chernél nevet viselő örökösre származtassa fiúágon tovább, a feleség megbecsüiését magában foglaló és elmulasztás esetében jogkövetkezményhez nem kötött kérelemhez minden mondattani megszakítás nélkül van hozzáfűzve s így a végrendeletben az örökös kötelezettségeit megállapító és elkülönített rendelkezésétől önállóan van elhelyezve, arra a jogi következtelésre jutott, hogy a végrendelkező a külön szabályozott kötelezettségekkel ellentétben, a végrendeletnek szószerint idézett utolsó mondatában az örökös tetszésére bízott óhajtást fejezett ki és mivel különben az utóörökösi kör sem tekinthető a végrendeletben szabatosan meghatározottnak, felperesnek az utóöröklésre alapított keresetét elutasította. A felperesnek az anyagi jogszabálysértés miatt emelt felülvizsgálati panasza alapos. A kir. Kúriának állandóan követett joggyakorlatában u. i. kifejezésre jutott az a jogszabály, hogy a végrendelkező a végrendeletben a kinevezett örököst kérelem alakjában is kötelezheti arra, hogy a neki hagyott vagyonról halála esetére miként intézkedjék, ha a végrendeletből megállapítható, hogy az örökhagyónak vonatkozó végrendeleti intézkedése nem pusztán óhajt fejez ki, hanem határozottan akaratnyilvánítást foglal magában ; az ilyen végrendeleti intézkedés utóörökösrendelést tartalmaz s az örökhagyó végrendeletében az utóörökös személyének kijelölését az örökösre is bízhatja, ha a kinevezhető utóörökösök körét szabatosan meghatározza. Jóllehet a végrendelkező a végrendelet utolsó pontjában nem a második pontban foglalt ((köteles lesz)), hanem az enyhébb «kérem» kifejezést használta, ez magában véve a végrendelet egész tartalmának egybevetése mellett, nem szolgálhat okul arra, hogy a kérelemhez fűzött intézkedés jogi hatállyal nem bíró és az örökös tetszésére bízott óhajtásnak érlelmeztessék és a kir. Kúria ezt a kérelmet a fentidézett gyakorlatában kifejezett jogszabálynak megfelelően utóörökösrendelésnek minősíti abban az értelemben, hogy Ch. Miklós tartozik a neki hagyott birtokot Ch.
