Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)

Magánjogi Döntvénytár. 5. Gróhmann Lajos felperes megvette Ney Rezső alperesnek a budapesti 3695. és 2696. sz. tkvi betétekben foglalt ingatlanát 1.035,000 K vételárért, az ügyletről 192-2. május 20-án kiállított ideiglenes adásvevési szerződés készült, ugyanezen napon egy végleges szerződés is állíttatott ki, amely utóbbit azonban az alperes nem írta alá. A budapesti kir. törvényszék 1923. évi június 12-én 3. P. 37,423—15/1922. sz. a. kelt ítéletével a tulajdonjog megítélésére irányzott keresetnek helyet adott, ellenben a bpesti kir. ítélőtábla az 1923. évi október lió 6-án 12. P. 8003—19/1923. sz. a. ítéletével az elsőbíróság ítéletét megváltoztatta és a felperest keresetével elutasította. Az indokokban kifejti, hogy az ideiglenes szerződés szerint a hátralékos vételár a szerződés aláírásakor lesz fizetve. Azonban arra nézve, hogy a végleges szerződést mikor fogják a felek kiállítani, az ideiglenes szerződés nem tartalmaz intézkedést, e szerint sem a végleges szerződés kiállításának, sem a hátralékos vételár kifizetésének ideje nincs határozottan megjelölve. A vételár fizetésének időpontja az adásvételi szerződés lényeges kelléke, ez a kellék hiányozván, a felvett, jogügylet és okirat érvénytelen. Ezen indokokon felül a kir. ítélőtábla a keresetet az okból is elutasítandónak találta, mert az ugy;inazon napon írásba foglalt végleges adásvételi szerződésnek aláírását az alperes megtagadta. A kir. Kúria az 1924. március 27-én P. V. 7296—26/1923. sz. a. ítéletével a fellebbezési bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetének helyet adott és indokolásában az előbb 4. alatt kifejtett indokolással megegyezően arra az álláspontra helyezkedett, hogy a valóságos és teljes megegyezés az okiraton kívül egyébként is bizonyítható és ettől a felek nem zárhatók el. 6. Kothenecz Béla és özv. Kothenecz Józsefné felpereseknek Dusnoky József és neje Szabadi Julianna alperesek ellen tulajdonjog bekeblezésére alkalmas okirat kiadása iránt indított perében a kalocsai kir. törvényszék 1923. évi február 6-án P. 2495 —5/192 2.sz. a. ítéletével a felperesek keresetét elutasította, a budapesti kir. ítélőtábla 1923. évi december 15-én 12. P. 9822—8/1923. sz. a. ítéletével az elsőbíróság ítéletét helybenhagyta és ítéletének indokaiban kifejtette, hogy az eladott ingatlanra a Dunapataji takarékpénztár javára 100 forint erejéig a zálogjog, özv. Lindinger Józsefné javára pedig a holtigtartó haszonélvezeti jog be van kebelezve ; abban az esetben, ha az adásvétel tárgyául szolgáló ingatlant haszonélvezeti jog terheli, az adásvételi jogügylet lényeges kelléke, hogy a felek a haszonélvezeti jog fenntartására vagy megszüntetésére és ennek módozataira, továbbá az ingatlan közterheinek a viselésére vonatkozóan is megegyezzenek, aminek hiányában az adásvételi jogügylet és az erről felveti okirat- érvénytelen. A kir. Kúria az 1924. október hó 10. napján P. V. 2025—13/1924. sz. a. végzésével a fellebbezési bíróság ítéletét feloldotta és ítéletében kifejtette, hog\ az ügylet érvényességét a 4420/1918. M. E. számú rendelet szempontjából az a körülmény, hogy az ingatlan 100 forint erejéig zálogjoggal van terhelve, valamint, hogy a közterhek viselése felől az okirat rendelkezést nem tartalmaz, nem befolyásolhatja, mert az ezekre vonatkozó megállapodások, amennyiben szükségesek, okirat nélkül is bizonyíthatók. A jogügylet alkotó elemeire vonatkozó szükségesség szempontjából az, hogy az említett zálogjogra vonatkozó megegyezés esetleg nem jött létre, az ügylet érvényességét nem érintheti, mert ez a zálogjog a vételár és az ingatlan értékéhez viszonyítva számottevő tehertételnek nem tekinthető, a közterhek viselése tekintetében pedig külön törvényes rendelkezések állanak fenn. Ami azonban az ingatlanon bekebelezve levő haszonélvezeti jogra vonatkozó rendelkezés hiányát illeti, a Kúriának az az álláspontja, hogy amennyiben a jelzett szolgalmi jog az ügylet kötésekor tényleg fennállott, az erre vonatkozó rendelkezés az ügylet érvényes létrejöttének lényeges feltételét képezi s így tisztázandó, hogy a jelzett szolgalom akkor, amikor az ügyletről az okirat kiállíttatott, tényleg fennállott-e vagy sem és ha fennállott, e részben a felek <rendelkeztek-e és milyen módon.