Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)

38 Magánjogi Döntvénytár. II. Ezek szerint a kir. Kúria a bevezető részben említett ítéleteiben ellentétes elvi álláspontot foglalt el abban a kérdésben, hogy érvényes-e az ingatlant elidegenítő jogügylet a 4420/1918. M. E. számú rendelet 1. §. szempontjából, ha nem tartalmazza is a felek megegyezésének minden részét (p. o. a vételár megfizetésének vagy a birtokbalépésnek idejét és módját). A kir. Kúria elnöke az elvi kérdés egyöntetű eldöntésének biztosítását az 1921. évi december 12. napján 59,200/1912. I. M. szám alatt (igazságügyi Közlöny XXI. évf. 12. szám, 411. lap) kelt rendelet 1. §. első bekezdésének 2. pontja alapján szükségesnek találván, azt az 1925. évi január 22-én 1924. El. XII. C. 44/2. számú intézvényével a jogegységi tanács elé utalta. III. A jogegységi tanács előtt fekvő elvi kérdés megoldása a háború végén kibocsátott 4420/1918. M. E. számú rendelet 1. §. 1. bekezdésében foglalt rendelkezés értelmének megállapítását teszi szükségessé. Evégből, tekintetbe kell venni idevonatkozó részeiben hazai jogunknak a rendelet kibocsátása előtt volt állását, nemkülönben az említett rendelet célját. Az említett rendelet kibocsátása előtt hazai jogunkban az ingatlant elidegenítő jogügyletekre teljes formaszabadság uralkodott, úgy a magyar jog területén, mint a recipiált osztrák jog területén. Az osztrák polgári törvénykönyv 434. §-a megszabja ugytm, hogy az ingatlanokra vonatkozó szerzési ügyletről írott okmány szerkesztendő, de itt is az okirat csak a telekkönyvi bejegyzés végeit volt szükséges és hiánya az ügylet érvényét nem érintette. Az említett 4420/1918. M. E. számú rendelet kibocsátásának idejében már régóla munkában volt nálunk a polgári törvényköin v, amelynek javaslata szerint (első szöveg 1398. §., második szöveg és törvényjavaslat 1114. §., harmadik — bizottsági — szöveg 1115. §.) az ingatlant átruházó (elidegenítő) jogügylet érvényéhez okirat szükséges. Ezt az újítást a polgári törvénykönyv tárgyában benyújtott törvényjavaslat miniszteri indokolása a földbirtok szociális jelentőségével és főleg azzal indokolja, hogy a földmívesosztályra nézve, amelynek létele egyenesen a földbirtoktól íügg, a föld meggondolatlan eladása vagy egyébként elidegenítése sokkal nagyobb veszélyeket rejt magában, mint más vagyontárgy elidegenítése az elidegenítőre. Az okirat kiállítása komolyságra, meggondolásra inti az eladót; az okirati kellék előírása elejét veszi annak a veszélynek, hogy a tulajdonos könnyedén odavetett, kellően meg nem fontolt szóbeli nyilatkozat alapján essék el földbirtokától. Az indokolás azt is kiemeli, hogy a javaslat miért elégszik meg csupán egyszerű írásbeli alakkal és miért nem szab meg az ingatlant elidegenítő jogügyletekre közokiratot, mint egyes idegen törvényhozások, újabban kivált a német polgári törvénykönyv. «Nem tartotta a törvényhozás feladatának — úgymond az indokolás — hogy túlszigorú alak előszabása által az ingatlanok forgalmát megbénítsa, vagy épen gyakorlatilag lehetetlenné tegye s a földmívesosztályt ily módon ismét röghöz kösse. Az ingatlanok forgalmának